Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
13. Thorma János: Nő a kertben, 1930 körül Olaj, vászon, 70x55 cm. Jelezve balra lent: THORMA. Dr. Kováts László gyűjteménye. Kiállítva: 1974.január 31. - május 1. Szeged, Móra Ferenc Múzeum; 1981. augusztus 17. - szeptember 20. Kiskunmajsa, Helytörténeti Múzeum; 1983. április 6. - 22. Kiskőrös, Művelődési Ház; 2000. március 10. - április. Kiskunmajsa, Konecs- ni György Helytörténeti Múzeum; 2000. április 25. - május 13. Kiskunhalas, Thorma János Múzeum, Gyűjtemények Háza kiállítóterem: Thorma emlékkiállítás. A festmény az 1960-as évek végén az 1970-es évek elején került dr. Kováts László gyűjteményébe. A gyűjtő részéről fontos szempont, elsődleges motiváció lehetett, hogy Kiskunhalason járt gimnáziumba, ahol a város szülötte Thormáról eleven hagyomány élt. Vagyis egyfajta lokális kötődés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az élénk képzőművészeti érdeklődésű gimnazistából, amikor jelentékeny, a nagybányai festészet fontos műveit is egybefoglaló gyűjteményt fejleszt, akkor Thorma festményt is illeszt a kollekciójába. A Nő a kertben a Kováts kollekcióban a gyűjtemény centrumát képező nagybányai festészetből (Hollósy Simon, Feren- czy Károly, Réti István, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla stb. művei) a két háború közötti periódust és egyúttal Thorma utolsó alkotói korszakát képviseli. Azt az időszakot, „amikor a Talpra magyar! hosszú időre száműzetett életéből"1, vagyis a nagy történelmi tablóival való viaskodás szünetében. Thorma alkotói praxisában eme legutolsó, közel két évtizedre kiterjedő periódusában a természetközelség és bensőségesség, a színek világos, áttetsző, fölfokozott karaktere jellemzi. Ahogy Réti bemutatja: „tájképet rendszerint valamely ember tartalmú kompozícióval kapcsolta össze, lehető egyensúlyba hozva a képen a két elemet. [...] Az ég, a levegő, a világítás, a fény egészen hatalmába kerítette az ő érdeklődését. [...] Idillikus jellegű plein air jellegű kompozíciók születtek. [...] A napsütésnek és árnyéknak természeti effektusai, az impressziomisztikusan felfokozott színek s a natura- lisztikus formakezelés, a keresetten dekoratív komponálás" jellemzik. A Nő a kertben a kékek és a vörös-barna, rőt-barna sokféle színárnyalatában fogant. A fiatal kék-barna ruhás nőalak a liget, a kép előterében úgy jelenik meg, mintha reneszánsz portrék mellvéd mögötti térdképe lenne. A képfelület vízszintes és függőleges tengelyének metszési pontjában, világos kék ég háttér előtt gazdag festői formaartikulációval megfogalmazott fás, lombos árkádiai tájban a fiatal nő a derű, a természettel együttélő ember harmóniáját és nyugalmát árasztja. A kép „lazán, élénken szőtt, széles foltokba sűrített színessége"2 ezen a festményen Thorma késői oldott koloritját, „lelki érzékenységű" posztimpresszionista stílusát állítja elénk színvonalasan, „mint egy lírai költemény". Sümegi György 1. Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1994. 94-95. 2. k.e. [Kállai Ernő]: Thorma János emlékkiállítás. Jelenkor, 1939. december 15.16. 181
