Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

hangulatváltozásai szerint dicsérte túl, vagy sújtotta le egy-egy növendékét. Való igaz, hogy voltak kedvelt tanítványai, kiket nagyra tartott, s akiket műtermébe is meghívott. Ezt emlékirataiban Mikola András is így mutatja be.

Az ő szigorú ítéletét azonban Thorma „szertelenül szeszélyes" korrektúráját illetően, elfogultnak kell ítélnünk.1 “Amikor Thorma hetente akár száznál is több növendék munkáját értékelte ki, ilyenszerű hozzáállás nem is volt lehetséges. Tanítványok sokasága hasznosította a nagybányai mester korrigálását, és Nagybánya memoárirodalmában messzemenően több az őrá vonatkozó hálás emlékezés, mint az elutasítás. Nagyon jellemző román növendékeivel történt esete 1925-ös bukaresti útja alkalmával. Erről az élményéről Thorma Réti Istvánnak szóló levelében számolt be. „A fiúk Bukarestben megvártak az Ateneul előtt, mikor jöttem ki a zsűri üléséről, körülfogtak nagy éljenzéssel és beszéddel üdvözöltek. Féltem, hogy még bekísérnek, mint aféle lázítót. Megálltak az utcán az emberek és zsüror társaim is nagyban csodálkoztak az ováción és az én népszerűségemen."11

Mint a kolónia történetéből ismert, 1927 augusztusában Thorma lemondott a kolónia- és iskolavezetésről. Helyét áz iskola irányításában Mikola András és Krizsán János vette át. Nem volt egyszerű és neheztelésektől mentes ez az őrségváltás. Thorma emberi nagyságára azonban jellemző, hogy az iskola sorsát azután is szívén viselte. A haragtartás vagy gáncsoskodás idegen volt úri természetétől. Álljon itt erre meggyőző példaként egy levélrészlet 1927 decemberéből. „Az új iskola részére - írta Réti Istvánnak Budapestre - sikerült a városi vegyesbizottság támogatását megnyerni. Ennek nagyon örvendek, mert nem szerettem volna, ha ez ügyben fennakadás, vagy valamilyen kár érte volna őket. Most már a többi az ő dolguk."12

Jegyzetek

1 A román főiskolai növendékeket közvetlenül az államhatalmi változás után 1919-ben irányították Nagybányára. Tanításukat csekély honorárium ellenében Thorma János vállalta.

2 A művészeti nevelésről szóló értekezés a Nagybánya és Vidéke című lap 1898. évi karácsonyi számának mellékleteként jelent meg.

3 Thorma mindössze hét helybeli növendékkel kezdte meg a tanítást, de júliusban már megérkezett Nagybányára a bukaresti művészeti akadémia harminc ösztöndíjas hallgatója.

4 Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp., 1994.175-176.

5 Uo. 39.1.

6 Mohy Sándor: Műhelynapló. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1981.102-103.

7 Egyszerre több modell is állt, és a szabadban nyaranta mindig több, mint az iskolaműteremben.

8 Göllner Elemér levele édesanyjához. Nagybánya, 1922. május 10.

9 Göllner Elemér levele édesanyjához. Nagybánya, 1922. szeptember 23.

10 Mikola András: Színek és fények. Egy nagybányai festő emlékei. Dacia Könykiadó,

Kolozsvár, 1972.84.

11 Radocsay Dénes: Thorma János 1870-1937. In.: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Bp., 1954.408.

12 Radocsay Dénes: Thorma János levele Réti Istvánhoz. Magyar Művészet, 1948. XV.évf. 6.SZ.256.

150