Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
Thormáról (és a nagybányaiakról) ismeretlen (?) művészettörténeti forrásokból Sümegi György Az előadás címében jelzett kérdőjeles bizonytalanság a magam bizonytalansága. A fölfedezés örömének alján sűrűsödő kételyé: valóban ismeretlen, mert eddig nem ismertetett? Valóban forrásértékű? Egyáltalán: művészettörténeti értéke alapján érdemes arra, hogy a polcról leemeléssel együtt a feledés s több évtized porát is letöröljük róla? Egy olyan „in situ föllelt", „szellemi régészethez" hasonlítható folyamat részesei lehetünk, amelynek végeredménye lesz majd az intézmény, a Magyar Képző- művészeti Egyetem rejtett-lappangó, föl nem tárt, nyilvánosság elé még nem vagy csak töredékesen bocsájtott gyűjteményeinek a megismerése, megismertetése. Fotó- és grafikai kollekciója, plakátjai, japán művészkönyvei és hogy gyűjtemény-csoportjai újabb részét megnevezzem: írásos dokumentumai,1 így az általam tanulmányozott „művészettörténeti dolgozatok", „művészettörténeti értekezések" is. Az intézményben tanuló tanárjelöltek, művésztanár jelöltek ugyanis kötelesek voltak szakdolgozatot, a diploma megszerzése ill. az államvizsgára bocsátás előtt záródolgozatot írni. Ez a diplomaszerzés egyik teljesítendő, ki nem hagyható föltétele volt. Az 1932 és 1942 közötti 11 évben összesen 298 ilyen dolgozat jött létre. Nem készítettem statisztikát a témakörök magyar és egyetemes művészettörténeti megoszlásáról, nem vizsgáltam a témakörök, a stílustendenciák, művészpályarajzok, műemlékek szerinti szóródását e dolgozatoknak. Csupán a mostani témánk szempontjából fontosakra és környezetükre, témájukban a századforduló és a 20. század első évtizedeiből választottakra utalok. Tudomásom szerint művészettörténeti irodalmunk még egyáltalán nem vette számba ezen dolgozatkollekciót, pedig érdemleges, helyenként forrásértékű eredeti földolgozásokat, puszta bibliográfiai töltelék-adatnál fontosabb interpretációkat is föllelhetünk közöttük. Például az úsztatott akvarellek mesterének, Csebi Pogány Istvánnak briliáns dolgozatát az akvarelltechnikáról2 vagy Tombor Ilona Csontváry művészetét mélyen megértő, plasztikus megfogalmazású interpretációját. Áttételesen Thorma János munkálkodása színterére, a trianoni békerendszer utáni, a korabeli Magyarország határain kívülre került magyar művészeti központokra is figyelnek a dolgozatírók. Elsősorban a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági művésztanár jelöltek választanak szülőföldjük művészetéhez, művészettörténeti hagyomány világához kapcsolódó tárgyat. Forrásértékű Sárpataky 151
