Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
A termékeny munka hangulatát idézte meg emlékezéseiben Mohy Sándor. „Az iskola épülete impozáns. Bent a magas falakon nagymesterek, Velázquez, Rembrandt, Vermeer van Delft stb. reprodukciói függenek. Finom olajfesték kellemes szaga érzik a levegőben. Idősek, fiatalok, fiúk, leányok kiváncsi tekintettel vizsgálják a belépőt: - Ki vagy, honnan jössz, miféle tehetség...? A magas dobogón férfimodell ül. Egyszerű, szakállas, bozontos alak. Mindenki fejet rajzol, szénnel, nagy fehér papíron. [...] A hétfőn kezdett munkát szombaton kell befejezni. Festmény vagy rajz, fej, fél vagy egész alak tetszés szerint készíthető. Fő az, hogy »ízes« legyen, mondjon valamit, legyen álláspontja. Nincs szomorúbb dolog, mint egy semmitmondó festmény. [...] Délután krokizás, aztán tájképezés. Jelszó: ki a természetbe! Csak a modell közelsége, az átélés, az élmény termékenyít!"6 A festőiskola kertjében mindvégig működött az a nyitott szín, deszkabódé, melyet a Jókai-dombról szállítottak oda. Thorma és Réti is szerette ott beállítani nyaranta a modelleket.7 A szabadtermészeti festés hagyománya így élt tovább a kolónián. A növendékek a műtermi irányított fény helyett a természetes szórt fényben és a dús lombú fák között transzponálták a látványt. A mesterek dicsérete a legnagyobb szó volt. Érezték súlyát a román növendékek is, akikkel Thorma franciául, Réti németül beszélt, vagy olyan diákok tolmácsoltak nekik, akik értettek románul. Többen a növendékek közül, például Göllner Elemér, a később Dél-Amerikába kivándorolt festő, leveleikben számoltak be a festőiskola életéről. „Az iskola délelőtt 8-1-ig, s délután is 4-8-ig tart, közben pedig rendesen kimegyek festeni.8 [...] A visszasietésemnek meg is lett az eredménye, mert még azon a héten rajzoltam egy olyan fejet, amivel Réti is nagyon meg volt elégedve. Ez pedig iszonyú nagy szó..."9 Az idézett levelek írójának példája azért is szemléletes, mert Göllner Elemér is azok között volt, akik kizárólagosan a művésztelepen, az ottani iskolában és közösségben váltak festővé. Jelenségértéke van annak, hogy a háborút közvetlenül követő időben átmenetileg megszakadtak a kapcsolatok a hagyományos művészképző központokkal, de legalábbis körülményesebb lett a külföldre utazás. Ezért értékelődtek föl az egész kelet-európai régióban az egymás után alakult magániskolák, és kapott nagyobb súlyt, mint korábban bármikor a nagybányai festőiskola is. Thorma korrektúrájában hozzáértő, intuitív, de olykor rapszodikus volt. Gyakori hangulatváltozásai nem egyszer zavarta hozták a frissen hozzá került növendékeket. Ám személyét, művészi habitusát általános megbecsülés övezte. Más volt, mint Réti, akit a módszeresség és a nagy elméleti tudására alapozó okfejtés jellemzett. Ugyanakkor az ő ráérző korrektúráján is nemzedékek nevelkedtek. Növendékei Thorma korrektúráján a gyakorlati jelleget értékelték; magyarázatot ritkán fűzött a növendékek munkáihoz. Ettől csak akkor tért el, ha valami különösen érdekes probléma merült föl, amelynek elméleti kifejtése őt magát is izgatta. Már említett rapszodikussága abban nyilvánult meg, hogy 149
