Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

enteriőrje részletein sem vibrál még úgy a fauve- os színvilág, mint a másik két képen, így minden bizonnyal ez még az átmenet egyik darabja. A Matisse hatását bizonyító Festők a szabadban és a Szalmakalapos férfi plakátszerűsége, élénk, pointilizált színfoltjaival felel meg leginkább Réti leírásának, így ezek a festmények ott lehettek a nagybányai kollekcióban. S ezek a festmények nem voltak beállíthatók a nagybányai piktorok, Ferenczy,

Iványi, Réti vagy éppen Thorma művei közé.11

Czóbel akkori megnyilatkozásaiból is idézhetünk, hogy megjeleníthessük a Nagybányán fölfordulást okozó bohém művészt. A Modern Művészet című folyóirat 1906-ban közli Czóbel önvallomását. „Nietzsche meséjét idézem az ember fejlődésének három korszakáról, mikor igyekszik mindent magára venni, mindent vinni s mint teherhordó állat siet a pusztán keresztül s ott a pusztán, az egyedüllétben veszi észre, hogy ő idáig csak idegent hordozott. S a teherhordó állatból oroszlán lesz, régi értékek megtörője, még nem újak alkotója. Ehhez gyermeknek kell lenni, mert újrakezdés és első mozgás a gyermek. - Igen, elfeledni mindent, mi rám erőszakolt, eldobni mindazt, mi másokból kiválogatott, semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen, mi ha mondattá válik, szóljon az bármiről, én rólam beszéljen" - mondja ebben az ars poeticájában.12 A magával vitt képek igazolták szavait.

A nagybányai közönség soraiból számunkra ezúttal Thorma János vélekedése a fontos, amit 1906-ból nem ismerünk. Azt viszont tudjuk, hogy Thorma is járt nagybányai tartózkodását megelőzően Párizsban, 1891-ben a Julian Akadémián tanult. 1893-ban és a következő években pedig újra és újra visszament oda, sőt kiállított a Salonban, ahol Szenvedők című képével 1894-ben „Mention hono- rable"-t kapott.13 Párizsban később is megfordult, 1901-ben, 1904-ben és éppen 1906-ban. A franciaországi művészet, ha mérvadó nem is volt számára, a figyel1. Czóbel Béla: Szalmakalapos férfi, 1906. Magántulajdon

139