Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
mét mindig magára vonta, akárcsak 1906-ban Czóbel művei. Nem véletlen az sem, hogy Thorma 1907-ben Budapestre utazott, hogy megtekintse a francia festők kiállítását. A Czóbel-képek nem változtatták meg Thorma művészetszemléletét, de Czóbelt már nem lehetett egy legyintéssel elintéznie. Thormának választania kellett, melyik véleményt fogadja el, a fiatalokét vagy a tanárokét, köztük Ferenczyét, aki még a neósok korrigálását is megtagadta. 1907. április 18-án kelt az a levél, amelyben Ferenczy a „Jancsi, úgy vettem észre, sympatirozni kezd a neoimpresszionistákkal" megállapítást teszi Rétinek.14 Előre ugrunk az időben, amikor idézzük az 1911-es Nyolcak kiállításhoz fűzött Thorma-véleményt: „Ha így éreznek, jól teszik, ha így festenek" - válaszolta kérdezőjének.15 Ez a hozzáállás, a művészet szabadságának ez a fajta elfogadása azonban még nem magyarázza, miért fogadta volna el Thorma Czóbelt tanárnak is a telepre. Sőt, nem csak elfogadta volna, hanem ő maga szerette volna felkérni erre a munkára. „Felkérte (felkérette) Perlrottal Zobelt, hogy jöjjön le tanárnak" - tájékoztatta Ferenczy Rétit.16 Ha a Thorma-irodalom nem említené, hogy Thorma 1911-ben kifejezetten azért utazott Pestre, hogy megnézze a Nyolcak kiállítását, azt mondhatnánk, hogy 1907-8 körül a bosszú vezérelte csupán, borsot akart törni Bánya és a telep vezetősége orra alá, amiért „Grünwaldot a városatyák közé választották politikai szereplés révén". De több lehetett ez a cselekedet a pillanatnyi dühnél, bosszúvágynál. Thorma jó pedagógiai érzékkel rendelkezett, ezért fölmérhette ebben a számára követhetetlen művészetben a jövőt, meglátva képviselőiben a tehetséget. Thorma a telepen kívül dolgozó, a pályája elején tartó Tihanyira nem kellett, hogy figyeljen, s Czigány Dezsőre sem, hiszen a Műcsarnok kiállítójaként ő sem volt a legvadabb a „magyar Vadak" között.' Az viszont nem kerülhette el a figyelmét, hogy olyan jelentős művészek, mint Kernstok Károly is csatlakoztak Czóbelhez. (A két festő már 1903 óta ismerte egymást, 1907-ben Kernstok megfestette Czóbel arcképét.) 1906 őszén Czóbel nem csak Ziffert csábította Párizsba, magával vitte a hajdani Hollósy-tanítványt, Kernstok Károlyt is, aki ugyan nem járt Nagybányán, de nagybányai szellemiségű képeket festett.18 Kernstoknak 1906- ban már neve volt. Megfestette az Agitátort, az Incselkedőket, a Szilvaszedőket. Már túl volt azon a periódusán is, amelyet a fény-árnyék tónusaiból építve festett, az Anya és gyermekén, a Krisztus és az emmausi ifjakon.'9 Thorma is ismerte, hiszen mindketten részt vettek a Nemzeti Szalon új, Erzsébet téri kiállítóhelyének avatásán, a Ferenczy által rendezett kiállításon 1907-ben.20 Az 1907-es év Thorma számára különös jelentőséggel bírt. Ekkor szembesült Gauguin művészetével. A budapesti kiállításon a többiek munkái - Van Gogh, Cézanne, Maurice Denis és Manet festményei szerepeltek még - Thorma szerint „ostoba erőlködésnek, sziklasivatagnak" hatottak, mind visszaélés volt a művészettel szemben. Gauguin viszont kivétel - rajongott művészetéért.21 Ferenczy Károly ellenben nem így vélekedett: „én egész külön csoportnak nézem a Rippli140
