Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
nappal korábban kiszavazták, és ahol durván támadták őt. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy ha látja, ne ismerje fel Gauguin festészetének mély tartalmát és elragadó szépségét. Annál meglepőbb, hogy Thorma János, aki mindent egybevéve sokkal inkább hagyomány-őrzőnek mutatkozott Ferenczynél, azonnal látta, hogy páratlan zseni alkotásaival áll szemben. Tekintettel rendkívüli jelentőségére, álljon itt a levél szöveghű, a korabeli helyesírási szokásokat és elírásokat is megtartó másolata: Nagybánya 1907]uni14 Édes Pista! Nem tudom emlékezel-e még az előbbi levelemre, mert a mit most írok nagyon összefügg vele. Igaz már régebben meg kellett volna írnom ezt, de halogatási rendszerem ebben is mint mindenben ez ideig meg akadályozott. Pedig sajnálom mert közvetlen utánna nagyobb volt az impressiom és nagyobb volt az örmem, talán azt is mondhatom legalább saját magam előtt az elégtételem. Ugyanis fent jártam Budapesten meg nézni a Gogin kiállítását s mellette nehány neoimpressionista munkáját. Ezekről az emberekről nekem csak közvetve és rossz követők munkáiból mentett fogalmaim voltak, így bizonyos ellenszenvvel és hitetlenséggel voltam eltelve irántuk. Nem is vártam egyebet, mint egy újabb stílust egy újabb technikai formát. Mikor pedig megláttam az volt a legnagyobb meglepetésem, hogy mind ezekből semmit sem találtam. Véghetlen naivitást, igazi művészi érzést foglalnak egybe ezek a művek, menten minden maniertól és iskolai felfogástól. Talán egy kicsit emlékeztetnek a pompei és egyptomi festményekre mégis akkora eredetiség, erő van bennük, hogy bátran állíthatjuk a legjobb primitívek művei mellé is, művészi qualitás tekintetében. A rajz annyira gyermekes mégis egészben kifejező, a szín átlátszó könnyű még is teljes. Inkább ősihang ez mint stúdium és megértett igaz szín. Gyönyörködtet a nélkül hogy keresnéd a tudást és az igazságot. És ebben van az óriási ereje. Tisztán meztelen áll előttünk a művész és művészete. Nincs rajtuk semmi cafrang semmi idegen. Ami csúnyának látszik talán született hiba. Egy szőrös lábú vézna Krisztus aki megmutatta az örökkévalóság útját a művészeknek. Őrültséggel határos fanatizmus kellett ehhez. Tűrni az emberek hahotáját mégsem huzni magára idegen gúnyát. Meghalt, de eljött az ideje és feltámadott. Az a végtelen undor a melyet minden művész érzett a művészet elfajulása fölött támasztotta fel. Csak magunkon csodálkozhatunk, hogy mi nem tudtuk megtenni ugyanazt a mit ez a börziáner is kötelességének tartott. Mi akik gyermek ésszel ugyan azt a tisztaságot prédikáltuk, tíz esztendőt fecséreltünk el technikai kísérletezéssel mialatt elveszítettük az utat levegőt belefuladtunk a pocsolyába. Látnád csak hogy néznek ki azok az úgynevezett jól megfestett és tudományos képek Goguin mellett. Ostoba erőlködésnek szikla sivatagnak. Csupa lelket- lenségnek visszaélésnek a művészettel. Ez az ember lett a művészet választó vize, a tehetségtelen népség szétolvasztója. Nem tudom megfogsz-e érteni ez nem lelkesedés Goguinért ez szemrehányás magunknak. Ölel szerető barátod Jancsi Üdvözöl Julia asszony, azt üzeni hogy már elég kövér ... [olvashatalan] ...de ha soká nem jössz a bánattól újra leapad. 132
