Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
1889-ben hallhatták Gauguin nevét a Julian Akadémia növendékeinek körében, és úgy tűnik, mindketten ismerték festészetét az 1907-es budapesti bemutató előtt.3 Thorma, aki pár évvel később, 1891-ben és 1893-ban járt a Juliánra, ugyancsak tudhatott Gauguinről, de az ő érdeklődése radikálisan más irányba fordult, és a jövendő nagybányai alapítók közül egyedüliként Munkácsy művészete iránt érdeklődött. Ez magyarázhatja, hogy számos külföldi útja ellenére oly nagy meglepetésként érte őt Paul Gauguin képeinek megismerése a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán.4 A Nemzeti Szalon új, szecessziós épületében 1907. március 9-én nyílt meg az első kiállítás Modem magyar művészek címmel. Az anyag, melyet Ferenczy Károly, a Nemzeti Szalon egyik alelnöke válogatott, és Ernst Lajos jegyzett, 21 festő 124 képét foglalta magában, és egyaránt szemléltette Ferenczy rendkívüli igényességét, valamint a hazai modernizmus akkori - a nagybányai „neósok" fellépésével párhuzamos - helyzetét. A legtöbb képpel Rippl-Rónai József szerepelt, őt követte Fényes Adolf és Magyar Mannheimer Gusztáv, majd Vaszary János és Ferenczy Károly.5 A kihagyottak felháborodása és ellenségeskedése oda vezetett, hogy a „hóbortosok" képviselőit, Ferenczyt és az őt támogató művészeket, illetve a pártoló tagok közül Rózsa Miklóst és Jánossy Bélát kibuktatták a Nemzeti Szalon vezetőségéből.6 A május elején megnyíló nemzetközi kiállítás magyar anyagát már a „komolyak" rendezték, ami, mint látni fogjuk, meg is látszott a kiállítás összetételén. Úgy tűnik, Rippl és Kernstok is Ferenczy ellen szavazott az ominózus április végi közgyűlésen, ahol feltehetően szóba került a májusban nyitandó „neoimpresszionista" kiállítás ügye is. Részben ez magyarázhatja Ferenczy Rétihez intézett levelének7 keserű hangját, melyben a „Rippl-Gauguin féle" emberektől határozottan elkülöníti „a természethez közelebb álló, a természetet intimebben tisztelő" festőket, akikhez magát is számítja. Rosszalló véleménye, melynek mélyén más is meghúzódhat, mint a természethűség hiánya, és melyet talán kevésbé élesen fogalmazott volna, ha nem motiválja pillanatnyi bosszúság, akkor igazán érdekes, ha Thorma János nevezetes, Gauguinre vonatkozó levelével8 vetjük össze. A ma már többnyire Gauguin-kiállításként emlegetett tárlat91907. május 10-én nyílt meg, számos magas rangú hivatalnok jelenlétében. Tévedés azt gondolnunk, hogy Gauguin, és mint látni fogjuk, több jelentős modern művész alkotásainak bemutatása, valaminek, vagy valakiknek ellenében történt volna. A kiállítást nagy hírverés előzte meg, a Pesti Hírlap egyenesen „az idei művészi évad legnagyobb szenzációja"-ként harangozta be, majd hírt adott arról is, hogy „a közoktatási kormány képviselői igen elismerőleg nyilatkoztak az új kiállításról, mely vasárnap megnyílik a nagyközönség számára."1 °Más kérdés, hogy a kiállításról írott kritikák már jóval fanyalgóbbak voltak, mint az előzetes híradások. A tárlat külföldi anyagában a feltűnően jól válogatott, minden műfajt magában foglaló, 62 alkotást számláló Gauguin-kollekció1 fellett Cézanne (5), Émile Bemard (4), Maurice Denis (3), Jean Puys, Louis Valtat, Seurat, Signac és mások 126
