Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

épp csak felsorolta. Bilcz Irén arcképéről a későbbiekben mind Felvinczi, mind Réti elismerően írt, tőlük számos fontos információt tudtunk meg a képről. Lukovitsné arcképe 1897-ben már kapott egy-egy elismerő mondatot, de mert Thorma együtt állította ki a Békesség veletek! című festményével, a kritikusok inkább a bibliai képpel foglalkoztak. Ignotus volt az, aki a Krisztus-képpel szemben ezt a festményt emelte ki: a pietákra emlékeztető jellege miatt egyszerre tartva modernnek és klasszikusnak is. Élesen bírálta viszont Thorma egész ekkori szereplését Kacziány Ödön. Az „Anya és gyermeke" bensőséges voltát ugyan elismerte, de úgy látta, hogy a kép „rajzában és festésmodorában sok kívánnivalót hagy hátra."14 A Thormáról szóló monografikus írások közül Felvinczi Takács Zoltán foglalkozott részletesebben a képpel, aki „a kreolarcú híres szépasszony"-t megjelenésében a Szenvedők című képpel rokonította.15 A Lovrich házaspár képét műcsarnoki kiállítása alkalmával Divald Kornél vette észre: „Thorma házaspárt ábrázol nemes fölfogással s a jellemzés szempontjából is igen jó arcképén."16 A lelkiismeretes Felvinczi erre a képre is kitért: „a sötét színekkel, még inkább rajzolva és erősen mintázva festett alkotások egyik legjobbika dr. Lovrich Gyula és neje képmása."17 Réti István nem tulajdonított különösebb jelentőséget Thorma korai arcképeinek. Úgy látta, hogy az arcképfestés túlságosan kötött feladat volt számára, és csak késői korszakában szaporodtak meg a portrék. Lukovitsné és a Lovrich házaspár arcképeiről az volt a véleménye, hogy noha „bensőséges, nobilis emberábrázolás", de inkább „kompozicionális vállalkozás" mindkettő.18 (Az első képre ez még érvényes is, de a házaspár arcképére semmiképpen sem.) így még jobban becsülhetjük Rabinovszky Máriuszt, aki már nem kötődött a művésztelephez és egy új művészettörténész generáció tagjaként friss szemmel nézte a képeket. 1920-ban - a Szépművészeti Múzeum újrarendezett kiállítása alapján - tanulmányt írt a 19. század magyar festészetéről. Thorma Férfiarcképéről (ez a Lovrich Sándor portré) azt írta, hogy „telítve Manet-kultúrával, de erősebben impresszionista."19 Ez az első - és több mint félévszázadig az egyetlen - méltatása a képnek, amelyet sem Réti, sem Felvinczi nem említett meg. Nem írt róla Radocsay Dénes sem, holott ott dolgozott, ahol a képet őrizték, írt viszont - elsőként - a máig is magántulajdonban lévő fátyolos kalapos női arcképről, amelynek reprodukcióját

2. Thorma János: Női arckép, 1895 körül. MNG: 89.25 T

108