Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
csipkevarrónőt ábrázolná fiatal korában.10 Ha a feltevés helyes, akkor ez a kép is élő modell után készült Kiskunhalason, mint ahogy ott készült a Berki házaspár kettős portréja is rokoni ajándékként. Az arcképeket Thorma ritkán szerepeltette kiállításokon. Ennek oka lehetett az is, hogy a képek legtöbbje nem az ő tulajdonában volt, így nem igazán rendelkezhetett azokkal. De Thorma maga is a sokalakos, elbeszélő képeket szerette, a Kocsisok közöttet például különféle címeken és több variációban is igen gyakran bemutatta. 1895-ben a nagybányai nőegylet háziipari és régészeti kiállításán szerepelt a Bilcz Irén és a Bay Lajos portré, egyrészt a képek helyi vonatkozása miatt, másrészt valószínűleg azért, mert Thormának ekkor még nem nagyon voltak egyéb, kiállítható képei, tanulmányokat és vázlatokat pedig nem akart bemutatni. (A Szenvedőket már korábban kiállította.) 1897-ben a nagybányai festők tárlatán a Plasztikonban Lukovitsné portréja szerepelt, akárcsak a művésztelep 1912-es nagybányai jubileumi kiállításán. Közben a Műcsarnokban az 1899- 1900-as Téli Tárlaton bemutatta a Lovrich-házaspár képmását. Ezen kívül nincs biztos adat arra, hogy a korai portrék közül Thorma bármelyiket is a közönség elé bocsátotta volna. (1917-es Ernst Múzeumbeli kiállításán szerepelt egy Önarckép, ezt azonban egyelőre nem tudjuk azonosítani.) A Lovrich család portréit 1919-ben az örökösök eladták a Szépművészeti Múzeumnak. Az 1920-ban újjárendezett kiállításon valószínűleg mindkét kép szerepelt, mert Rabinovszky írt róluk. (Az is lehetséges azonban, hogy mind a kettőt a raktárban látta.) A múzeum átrendezése, az anyag megosztása után a házaspár képe ismét helyet kapott az állandó kiállításon, a régi Műcsarnok épületében a 8. számú teremben.11 Lovrich Sándor arcképe azonban a raktárban maradt, és minden bizonnyal azonos azzal a Férfiarcképpel, amelyik az 1930-ban megnyílt debreceni Déri Múzeumba került állami letétként. Nem tudom, hogy ott ki volt-e állítva, és ha igen, meddig, de 1934- ben már a helyszűke miatt a raktárban illetve a könyvtárban elhelyezett művek között szerepel.12 Thorma özvegye nagy igyekezettel gyűjtötte össze az életmű elérhető darabjait az 1939-es emlékkiállításra. A korai portrék közül valószínűleg öt szerepelt: Beteg édesapja arcképe (kát. sz.: 1.), Bilcz Irén (kát. sz.: 3/a, Portré, Iványi Grün- wald Béla úr tulajdona), az 1897-es Önarckép (kát. sz.: 3.), a Lovrich házaspár (kát. sz.: 4.) és Fátyolos nő címmel feltehetően a Hölgy fátyolos kalapban, téves évszámmal (kát. sz.: 39.). Ezt követően a Nagybányai festők 1963-as kiállításán a Nemzeti Galériában volt látható a korai arcképek közül négy,13 illetve a kiskunhalasi múzeum időszakos és állandó tárlatain szerepeltek korai portrék. Lényeges változást az 1990-es évek hoztak. Ekkor már a nagybányai művészetet számos hazai és külföldi kiállítás is bemutatta, és ezeken szerepeltek Thorma korai arcképei is,- elsősorban a Bilcz Irén és a Lovrich Sándor portrék. Bilcz Irén arcképe pedig a századforduló művészetét bemutató tárlatok kedvelt darabja is lett. A képek recepciója természetes függvénye a kiállítási szerepléseknek. 1895- ben a nagybányai nőegyleti kiállításról megemlékezett a helyi sajtó, de a képeket 107
