Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
Székely [Andor] éppen ilyen, éppen úgy tartja fent magát a pictorságból. Együtt laknak az egyik Pór hegedül a másik zongorázik és pingálnak rosszul meg jól is, de roppant kedves és lelkes két állat."17 Tudjuk, hogy Hollósy, Réti és társaik ismerték Murger könyvét, és saját életük tükrét és elveik igazolását látták benne, bármennyire is vágyódtak haza, bármennyire is hiányzott az otthon melege, Európa fővárosaiból visszatérve szűknek, fullasztónak érezték a kisvárosi lét kereteit. A szabad, csak a művészetnek szentelt életforma Párizsa után vágyódó Réti hangja szólal meg egy 1891-es, barátjának írt levelében: „Ezzel kiadtad nekem a rendeletet, hogy víg levelet írjak neked; - mármost ha van kedvem, ha nincs: vígnak kell lennem. - De ha nem megy, hiszen nem vagyok már a bohémek közt, nem koplalok, nem pumpolok, nincsenek körültem a jókedvű bohémek, odahagytam a jókedvű czigányéletet, mely minden kedélynek, minden dispozicziónak forrása, és belecseppentem itthon a zsíros, minden anyagi jóval nyakig elárasztó spiszburger-életbe, a teljes szabályosságú, rendes mindig egyforma életbe..."181904-ben Thorma már múlt időben, Hollósy távozása után, még fájdalmasabban fogalmazott, mintha érezte volna, hogy pár év múlva szünet következik be külföldi tanulmányútjai sorozatában: „Vége szakadt az életem legszebb idejének. Minek is kezd az ember ha minden elmúlik. Most megyek a piszokba. Kezdődik a küzdelem és a képmutatás."19 A nagybányai művésztelep eseménytörténetében kikerülhetetlen mozzanat Hollósy hosszú időn keresztül érlelődő szakítása egykori tanítványaival.2 °Egy 1900-ban Rétihez íródott levelében a megcsömörlött Hollósy a valódi bohémelveket próbálja szembeszegezni a nagybányai kolónia művészeinek vélt vagy valós kicsinyességével. „Alig várom, hogy Bányán lehessek - nekem ott jogaim, emlékeim vannak, amik nekem az egész világ elismerésénél a Thorma Ferenczy - Glatz stb. stb. barátságánál tisztábbak és drágábbak addig, amig gondolkodni leszek képes azzal a szívvel, ami régi időktől fogva minden időben az enyém maradt. Ami közelebb áll azokhoz tett és gondolatban, amiket a Tolstoi és Zolák, Petőfi és Murgerektől tanultam, és itt a német kultúrával huszonegy éve szívok magamba..."2 'Talán nem járunk messze az igazságtól, ha Hollósy festői krízise, 102 Hollósy Simon: Önarckép, 1916. Olaj, vászon, 105x87 cm Magyar Nemzeti Galéria 63. 108T
