Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
vezetői hitelének megroppanása mögött a szociális környezet megváltozásának szerepét is feltételezzük. Már nem München, a nagyváros adja a munka és tanulás keretét, ahol a sokféle származású embert a közös bohémélet fogja egységbe, hanem a vidéki kisváros, ahol az alapítók küzül Réti és Thorma a szülői házban laknak, Iványi Grünwald Béla elvette Stefan Biltiu görögkatolikus pap lányát, Ferenczy pedig eleve családostól érkezett Nagybányára. Hollósy bohém, a helyi szokásokat és elvárásokat figyelmen kívül hagyó, s a város vezetőségével ezt éreztető magatartása egy idő után szemet szúrt, s a részben a polgári létbe beilleszkedő barátok kritikus megjegyzéseit is indukálta. Hollósy haláláig következetes maradt: nem kötött kompromisszumot, barátai elvesztése árán is megőrizte szellemi és életmódbeli függetlenségét. Az I. világháborúig sok víz lefolyt a Zazaron és a Dunán, Nagybánya elfogadott művészettörténeti fogalommá vált - az egykori bohémek arrivékké, befutott művészekké váltak, a világháború utáni években pedig Thorma Nagybányán, Réti a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fáradozott a nagybányai hagyomány ébrentartásán és átörökítésén. Aktív tanári és művészi működésük mögött sok évtizednyi emlék - csüggedés és remény - torlódott egymásra, s mind között egyre élesebb megvilágításban a müncheni-párizsi fiatalkori élmények jelentek meg. 1929-ben szép gesztusként Thorma János festői munkásságának 50. évfordulójára a nagybányai színház élőképekkel kedveskedett a közönségnek. A színészek Thorma Szeptember végén, Hollósy Tengerihántás, Ferenczy ]ózsefet eladják testvérei és Iványi Grünwald Béla Bércek között című képei között Réti Bohémek karácsonyestje című képét állították színpadra. A megható pillanatok ellenére mindenki érezte, hogy mindez egy letűnt világ némileg nosztalgikus megjelenítése csupán.2 21937-ben mint a legilletékesebbtől, a Japán Kávéház egykori művész- asztalának állandó résztvevőjétől, Herman Lipóttól megkérdezték: létezik-e még bohémvilág? „Murger Bohémélet-ében mindegyik »cigány« végül is jóljár, révbe jut, nyárspolgár lesz s a nyugodt életkörülmények várából tekint le és vissza a vidám könnyelműségek országútjára. Ma ezek az utak - az úgynevezett megváltozott viszonyok következtében - már nem vezetnek biztos révbe: a nyomor és tehetetlenség szakadékaiba jutnak, akik rajta haladnak s onnan nincs visszatérés." - válaszolta talán szokatlan tárgyilagossággal Herman. Majd hozzáfűzte: „Az igazi bohéméletet már régen átengedték a művészek a boltossegédeknek, kirakatrendezőknek, hivatalnokoknak, a jól fizetett politikai agitátoroknak, a tőkepénzeseknek, a vidám Mimikkel, Musettekkel, a Lavaliére-nyakkendőkkel, bársonykabátokkal s összes éjjeli mulatókkal együtt."2 3 103
