Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
„Musette-jét" magukkal cipelik saját felségterületükre az Opera mellé, a Café de la Paix-be.14 A müncheni fiatalok vezére, Hollósy szóban is gyakran foglalt állást az akadémiai neveléssel szemben: „Ilyen butorkép automatokkal szemben áll a szellemes bohémből lett friss piktorgárda. A bohém, aki tisztán a körülményektől engedi magát neveltetni, olyan körülmények közé bujkál, amik az ő lelkű- letét kielégítik - ennek szabadság kell ez tud a szabadságért, az elveiért tüzön-vizen keresztül menni; a hónap első hónapjaiban drága modellt fizet - és ha 8 nap múlva az utolsó fillérét is elfizette, 22 napig nevetve is, meg sirva is koplal."15 Természetes, hogy a müncheni kompánia „írástudó" tagjának, Lyka Károlynak a tiszte lett, hogy megírja a Fliegende Blätter elismert rajzolójának, a tragikusan fiatalon elhunyt Jankó Elemérnek a nekrológját, amely alkalmat adott arra is, hogy a baráti társaság emlékezetes estéit felvillantsa. „Simi bátyánk azon kezdte az előadást, hogy sorra »brúdert« ivott valamennyi tanitványával. Aztán jó pajtásságban maradtak, együtt dolgoztak, együtt jártak a Café Lohengrinbe, együtt tarokkoztak, karamboláztak, együtt szidták a magyar műkritikusokat. Igazi bohéme-társaság volt ez. Munka után oda gyűltek valamennyien a kávéház híres magyar asztala köré, s a végtelen jókedv és friss humor orgiáit ülték. Volt köztük muszka, lengyel, amerikai meg olasz, de a hangadó elem a magyar vala. S ezekben az esti és éjjeli szessziókban firkálta tele Jankó a fehér márványasztalt jóízű ötleteivel."1 'Thorma egyik Rétinek szóló levele pedig a pezsgő párizsi életről, a kis magyar táraság hétköznapjairól tudósít: „Hanem írok neked a többi magyarokról is, a múltkor küldött kártyán láthattad hogy vagyunk itt négyen a kik úgy egy héten egyszer látjuk egymást. [Csók] Pistát ismered ő itt is az ami Pesten. Kint lakik Páris határán, eddig még semmit sem csinált csak futkozik és főzött nekünk egyszer gulyás húst máskor meg töltött káposztát. Az igaz hogy nagyszerűen mert mind a kétszer beteggé ette magát az egész társaság. [...] Roppant lelkes pictor a Pór. Lelkes nagybányai. Szegény fiú a saját keresetéből tartja fent az anját és öt testvérét. Ezt csak azért irom meg mert nekem ez a legnagyobb csoda sokkal nagyobb mint egy remekművet festeni. Hollósy Simon: A jó bor, 1884. Olaj, fa, 26,2 x 34,3 cm Magyar Nemzeti Galéria 5190 101
