Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
sóinak. Az illúziókkal majd Rimbaud, Verlaine és Lautréamont számolnak le, akik nyers, megszépítés nélküli nyelvezetükkel már a 20. századot előlegezik.11 Ha párhuzamosságokat keresnénk, Rétiéket egyértelműen a romantikus és a realista tradíció képviselőihez sorolhatjuk, világlátásuk Bastien-Lepage festészeti és Murger, legfeljebb Zola irodalmi horizontján mozgott. Ebből következik, hogy az 1900 után fellépő új generáció életstílusát, művészet-szemléletét értetlenül, gyanakvással figyelték. Ragadjunk ki néhány jelenetet a nagybányai bohémek életéből! Csók István emlékirataiból ismerjük Hollósy műtermének leírását az 1886-os müncheni iskolaalapítás idejéből: „Lakását egy idő óta a Ramberghof első emeletére helyezte át. Némileg a párizsi Quartier Latin Hotel meubléire emlékeztetett ez a hely. Tágas előszoba, melyből kis bútorozott szobák nyíltak. Bútor a legszükségesebb csak. Asztal, két szék ágy, mosdó semmi több. A sarokban láda, ablaknál festőállvány."1 2Az életformából adódó hasonlóság miatt nem csodálkozhatunk, hogy a kép szinte pontosan megfelel Puccini Bohéméletében a festőműterem berendezésének: „Tágas ablak, ahonnan feltárulnak a hófödte tetők. Balra, egy tűzhely, egy asztal, kicsiny konyhaszekrény, egy kisebb könyvespolc, négy szék, egy festőállvány, egy ágy, néhány könyv, több csomag kártya és két gyertyatartó."13 Ha emlékezetünkbe idézzük Munkácsy szőnyegekkel, antik fegyverekkel és más régiségekkel telezsúfolt műtermét, elképzeljük több száz személyre méretezett fogadásait, tanulmányozzuk a meghívott előkelőségek névsorát, akkor világossá válik, hogy szociológiailag is elválik egymástól a bohémek és a szalonok világa, a szellem és művészet proletárjainak és arisztokratáinak élettere. Az 1888-ban Párizsban tartózkodó Justh Zsigmond az, aki naplójában pontosan karakterizálta a szalonok színpadának szereplőit, aki barátaival olykor kirándulást tesz a bohémek negyedeibe, ahol Murger hőseiinek kései utódait véli feltűnni a Café Voltaire felolvasóestjén: „A fal mellett hosszú asztalok s bársony kanapék. Amint ezek a fiatal írók egymás után felvonultak festőién rendetlen ruháikban, kócos fejeikkel, álmatag s élvektől és nélkülözéstől fáradt szemeikkel, eszembe jutott a Henri Murger kora, a Bohémé!" Az időutazás késő éjszakába nyúlik, majd a kávéház 100 Thorma János: Cigányutca, 1907. Olaj, vászon. (Szétdarabolva.)
