Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
Whistler például 1854-ben Murger könyvének elolvasása után döntött úgy, hogy nem Londonba, hanem Párizsba megy tanulni.7 A könyv főhősei, Rodolph a költő, Chaunard a zenész, Marcel a festő, Colline a filozófus szeretetreméltó természetességgel élték nélkülözésekkel teli életüket, amelyet az önmagukba vetett fanatikus hit táplált, és a barátnők, Mimi, Musette, Phémie közelsége tett elviselhetővé és időnként boldoggá. A Bohémélet eredeti dráma átiratát Magyarországon 1896-ban mutatta be a budai színház Krecsányi Ignác rendezésében, amelyet Szomory Dezső testvére, Emil még Cigányéletnek fordított.8 Szomory Dezső ekkor már Párizsban élt, de saját tapasztalatait csak évtizedekkel később formálta írásművé a Párizsi regényben, amely 1929-ben jelent meg az Athenaeumnál. 1895-re készült el Puccini Bohémélete Giacosa és Illica librettójával, de az igazi áttörést a mű 1896-os torinói bemutatója jelentette, amely elhomályosította Leoncavallo már korábban befejezett változatát. A ma emberének a Bohémélet sokkal inkább Puccini, a zeneértőknek alkalmasint Leoncavallo, mint Henri Murger nevét idézi fel, s kevésbé a 19. század közepének, hanem a 19-20. század fordulójának lett a kulcsfogalma. Európában egyre másra alakultak a bohém kompániák: az 1895-ben Edvard Munch színes rajzban és rézkarcban is megörökítette oslói barátait, a Kristianiai bohémek asztaltársaságát. Az 1896-ban Hollósyval Nagybányára érkező Emil Pottner müncheni baráti köre a „Zigeunerbande" nevet vette fel, s rendszeresen az Akadémiához közel eső Götzensberger vendéglőben jöttek össze. „Murger Bohémek-je volt a Bibliánk, és vetélkedtünk a párizsiakkal a művészetben, nyárspolgárok kifigurázásában és abban, hogy az élet vidámabbik oldalát nézzük."9 A valódi cigány-bohémek és a művész-bohémek élete kétféle módon keresztezhette egymást: a nagybányai első modellek a helybeli cigányok közül kerültek ki1 °, míg a cigányzene - különösen a kitűnően csellózó Hollósy környezetében - az esti mulatozás elengedhetetlen kelléke volt. A nagybányai festészetet nem jellemezte az etnografikus érdeklődés dominanciája, mégis megszületett néhány olyan mű, amely összetett kompozíciójával e törvényen kívüli világ egzotikumán túl tablószerű módon próbálta a cigányok típusait megragadni. (Ferenczy Károly: Cigányok, 1901; Thorma János: Cigányutca, 1907). A bohemizmus tágabb, társadalomtörténeti hátterének felrajzolására A művészet és irodalom társadalomtörténete című könyvében Hauser Arnold tett kísérletet. Hauser a modern művész-életforma fejlődését három, időben is némiképp elkülönülő korszakra osztotta: gondolatmenetében a romantikus, a realista, valamint az impresszionista kor bohémvilágát különböztette meg. Théophile Gautier, Gérard de Nerval, Arséne Houssaye (Murger főszerkesztője az Artiste című lapnál) extravagáns viselkedésükkel és öltözködésükkel a kitaszítottak világának csupán kívülálló látogatói lehettek, s ennek tudatában is voltak. A következő csoport viszont - ide tartozik Murger, Courbet, Nadar - főhadiszállását már valóban a kocsmában, a kávéházban ütötte fel, életmódja valóban távol állt a polgári életformától, azonban például Murger egy idealizált bohémvilágot közvetített olva99
