Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

hez kötik. Mikor a paraszt bevásárol, s a kocsijával elindul, Kóbi bácsi asztala feldől, s a széjjelszóródott cukorkákból a gyerekek ingyen cukorkákhoz jutnak.

Szüry István nagygazda a cselédeinek a bérükbe járó csizmákat akarta megvenni. Emelgeti is az egyik sátorban a csizmákat. Mivelhogy elég avas ruha volt rajta, a csizmadia rászólt:- Nem a kend pénzéhez való az! Menjen kend onnan!

Szüry szó nélkül átment a szomszéd sátorba. Az előbbi mester kinézte. Azt hitte, hogy lopni akar. Mikor Szüry hat pár puhaszárú csizmát kiválasztott, s az árát kifizette, az előző mester mérgében verte a fejét a sátorkaróhoz.

Péter Pál kerületi komisszárusnak volt egy Mérges nevű, messzeföldön híres hátaslova. Buhin Mihály ökörcsordás is szemet vetett rá, de hiába. Nem volt eladó. Egy vásárutója alkalmával, mikor együtt poharazgattak a vásártéri Ürgés kocsmában, azt mondja Péter Pál Buhinnak:- No Mihály! Eladó a Mérges!- Mi az ára?- 500 forint!- Elkelt!-mondjaBuhin.

Erre a komisszárius elővezettette a Mérgest, majd kantár száránál fogva bevezette az ivóba, hogy a Mérges tudományát bemutassa. Megrakatta az asztalt borral, aztán cuppantott egyet, a Mérges meg a cuppanásra ugrotta keresztül a kocsmaasztalt. Ezt egymás után többször is megismételtette a Mérgessel, anélkül, hogy egyetlen üveg is eltört volna. Majd a közeli temető igen széles, igen mély árkát ugrotta keresztül a Mérges.

Ez volt az akkori halasi vásár legszebb, legnagyobb látványossága.

A vásár minden részén a jó rendre pandúrok ügyeltek. Ott somfordáit a kerületi komisszáros Péter Pál is öt-hat hadnagyával, de csak addig ügyeltek a vásári rendre, míg a sütögetősátorokban a rezesbandák vidám hangjai mellett a kurjongatás: „Ej-haj sohse halunk mög!" el nem kezdődött. Mikor a sátorponyva tetején apró, utóbb nagyobb-nagyobb bökdösések lettek láthatók, - mintha csak alulról ökörszarvak nyomkodnák a tetejét a ponyvának - szóval, mikor már rá lehetett mondani, hogy lobog a sátor teteje, nyilván következtethető volt, hogy rövidesen nemcsak zsivaj, lárma, hanem verekedés is lesz. A sátrak lobogását az idézte elő, hogy a benne mulató juhászok - tánc közben - a hónuk alá fogott kam- pós botjukkal bökdösték a sátorponyva tetejét, szánt szándékkal. Ha azután fordulás közben (rendszerint szándékosan) rátoppantott egyik a másiknak a lábára, ez már nem maradt szó nélkül, s szó szót követvén, megkezdődött a zsivaj. Koma komájának, a bojtár a számadójának, számadó bojtárjának a pártjára állott, s egy-kettőre megkezdődött az asztalok feldöntése, s a hónuk alatt levő horgosbotok működésbe hozatala is. így kezdődött a verekedés, mely jó ideig eltartott, s

149