Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

időben már a tanyásemberek is szerte a határban telepítgették a szőlőket, kisebb gyümölcsöskerteket. A gyümölcspiacokra vidéki kereskedők is érkeztek, de ezeket lassan kiszorította a helybeli „Schneider Ignácz utódai" cég, mely a baromfivásárlások mellett Halas és környéke gyümölcstermését is felvásárolta. Őszi időben 100 és 100 vagon baromfi, szőlő, gyümölcs, tojás és bor került városunkból kivitelre, mégpedig külföldre is.

Az első világháború idejére kisparasztjaink ügyesebb, szorgalmasabb része már dúdos pénztárcákkal feszelgett. A paraszti élet azonban csak a külszínre lett mutatósabb, a valóságban a parasztok nagyobbik felének élete szemmel láthatóan megnehezült. Nem akarjuk ezt a kérdést behatóbban feszegetni, de annyit elmondunk, hogy népünk egyre nagyobb mértékben hódolt a divatnak. A férfiak nemcsak tajtékpipáikkal büszkélkedtek a vasárnapi „publikumon", hanem zsinóros, fekete posztóruháikkal is. A nők is feltűnően divatosan, szépen öltözködtek. Költséges névnapok, disznótorok, lakodalmak, a drága temetési költségek népünk nagy részét, így a kisembereket is adósságokba kergették. Egyed Izsák János népköltő az 1890-es években már így kesereg:

„Sok paraszton a szűk gatya,

A szükséget megmutatja"

Gondolkodó parasztjaink, így verselő parasztjaink közül Gőzön István szerint is „a divat viszi pokolra a népet", a civilizáció nem hozott annyi jót, mint amennyi szépet és jót eltemetett. Egyed Izsák János egyik korfestő versében a jobbágy szájába ilyen szókat ad:

„Jobb világ volt, mikor dézsmát adtunk,

Borocskát is akkor többecskét ihattunk,

El is adtunk, magunknak is hagytunk,

Még azon sok disznótort föllaktunk"

A kérges tenyerű, dolgos kisparasztokkal szemben a módosabb parasztság az 1880-as években már észreveszi - kivált akik jó földeket bírnak -, hogy mit jelent a gazdagság: több húst, bort, jó kocsit és lovakat. Büszkélkednek is. Egy részüket még a szegényebb urak is megsüvegelik, kivált a városi képviselőket, kikhez az urak is bejárósak lesznek, kivált tisztújítások idején, amikor kérlelniük kell őket, hogy szavazataikat elnyerhessék.

A gyümölcskertek létesítését az 1870-80-as években Deák Péter ügyvéd és Zseny Móricz úri gazdálkodók folytatták a Felszegen kimért, de még be nem épített városszéli házhelyek közötti nagyobb kertjükben, Péter Dénes író pedig az Öregszőlőkben, majd Vári polgármester a Szabadkai út mentén, a mai László-tele- pen, a századforduló táján pedig dr. Dobó Menyhért tanár a mai Dobó-telepen. Mint tudjuk, a parasztgazdák közül is számosán kitűntek gyümölcskertészke73