Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

időben a ref. egyháznál őrzött összeírás szerint a más vallásúakat nem számítva 850 redemptus, 120 zsellér és 32 nemes család élt a városban.

Ez időben a hatóság új lakosok betelepülését a lehetőségig akadályozta, úgy látszik azonban, hogy néhány kivételtől eltekintve inkább csak a másval- lásúak betelepülését. Pl. amikor Bretska János árendáns a városban való conci- vilitásért instál, az 1798. évi XV. sz. tanácsjegyzőkönyv 60. lapján ezek olvashatók: A városnak új lakosokkal szaporítása csak akkor volna kívánatos, ha a lakosok a közterhekkel nem bírnának. Ebben pedig ez ideig elmaradás nem volt. „De a régi törzsökös Famíliáknak Conservatiója is, akik a Redemptió nagy terhét majd minden tehetségeknek, sőt véreknek és életeknek feláldozásával is véghezvitték, azt kívánja, hogy ezek, az akkor kegyelmesen conferált privilégiumokban és haszonvételekben magokat más idegenek által csonkíttatni nem engedjék, kivált midőn terrénumokat naponként a homok által elszoríttatni és hasznavehetetlenebbé tétem, a várost pedig mind a külsőknek beházasodások, mint a honnyai famíliáknak elágadzások által, tapasztallyák. Ezen okoknak előadásából önként következik, hogy az instáns, mint aki 1785. észt. 26-ik novemberben költ tanácsi végzés szerént is tsak irgalomból szenvedtetett meg a Város határában, azólta pedig semmi nyomós tselekedetével a publicum előtt magát nem érdemesítette, az fizetéssel és vérontással szerzett birtokok után járó szabadságban és haszonvételekben nem részesülhet."

1804-ben már 202 tanya volt a határban, de a Kerület rendeléséből a tanyán lakók behajtattak1 * úgyhogy Halason 1808-ban már csak 35 személy lakott a tanyákon. Ebből a maga tanyáján 14, más tanyáján árendásként 15 és lakó volt 6 fő.1 ’1810-ben a tanyákon már 98 személy lakott, de egy részüket hazaparancsolták.1 6

1820-ban elrendelte a Kerület, hogy tanyákon egész famíliáknak lakni tilos.17A következő évben a tanyákon lakást 3 nyári hónapra engedélyezte a Kerület. Halas

1833- ban a tanyákon építkezések meggátlása végett a Kerületekhez folyamodott.1 s

1834- ben szabályozta a város, hogy mekkora nagyságú birtokra lehet tanyát építeni. A tanyán lakók közül többeket hazaparancsoltak.19

1811-ben újból osztottak földeket. Ez időben a Halason a tanyák száma 229-re, 1830-ban 360-ra emelkedett.

A városi házépítésekre a XIX. század elején kezdenek nagyobb gondot fordítani, s 1808-ban a kémények téglából rakását újból elrendelik, az utcákon vermek ásását s a fák rongálását tilalmazzák.2 0

Az irredemptus lakosok a közös gazdálkodáshoz szántással, vetéssel, fűkaszálással és szénagyűjtéssel, valamint a termények betakarításával járultak hozzá. A közös legelőkre adott jószágai után fűbért kellett fizetniük. Híd, rév, vám és helypénz fizetési mentesség is csak redemptus embernek járt. Az ún. közmunkák a nemeseket is terhelték.

56