Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

A zsandárok ott laktak a Pázsith István háza helyén. Be is törtek a déli sarkon. Mek Károly parasztlegény orrát levágták, s karddal iparkodtak rendet csinálni. Elfogtak többeket s vitték Félegyházára. Ezek „időt is töltöttek."

Modok Sándor szavaival: „Személyesen láttam, mikor a legények jó szálasai a városháza felől - Kovács Imre biztatására - rohantak kapával, ásóval, dorongokkal, s leverték a sast a kincstári házról, a városházzal szemben. Oskolás gyerek voltam, fő-főmozgolódók voltak a Felszegről: Paprika József, Hordós János, Pikó Tóth Sándor, Bangó Imre (vőfély), s a Tabánból is sokan. Az egész piac tele volt néppel, asszony, gyerek is sok volt. Kiabálták: - Úgy kell! Úgy kell! Nem is lett azután az épületen sas címer. A három kapitányt az eset után elhelyezték Halasról."

Cseri Gábor ezeket mondotta: „A kis forradalmat valószínűleg az urak, mint Szilády László lelkész - aki Pestre is utazgatott többször -, Polányi József, Kovács Imre, Túróczy István meg Boros László készítették elő. A nép rohant a szomszédos kincstári házhoz, hol a pintér, Vincze Károly egy petrencehordó rúddal másfél öles üvegajtót leütött egy pillanat alatt a tetejében volt; leverte a kétfejű sast. Latyakos idő volt, s nemcsak az ajtót, hanem az irományokat is belegázolta a nép az utca sarába. Zseny László piacbírót is meggyomrozták, felszaladt a Bergl bolt padlására, ott volt délig, akkor szökött meg a nádas alá egy kis házhoz, s onnan menekült el éjjel Kecskemétre, mert a felesége oda való volt. Mikor a kincstárt összetörték, s a papirosoktól kiürítették, azokat sárbagázolták, akkor egy házzal lejjebb mentek a finánc laktanyára, de akkorra a fináncok elmenekültek. Én botikával lökdöstem be az ablakokat, ötvenével. Lejjebb, a mai iskola helyén volt az osztrák csendőrlaktanya, de a csendőrök nem mutatkoztak, s nem is bántották őket. Bar- tek Péter szomszédos házánál (Győrfi ház, Köztársaság u. 11.) a kirakatot beverték, a zsemléket, kifliket, pálinkát elfogyasztották. Ezzel átellenben volt a borfinánc laktanya. Ezt erőteljesen támadta meg a nép s az összes iratokat kidobálták a sárba. A sarkon a mai Kossuth utcára fordult ki a nép, s mentek Zseny László házáig (Pázsith Pálné ház). Itt nem sok kárt tettek. Innen a Vári ház háta megett benyomult a nép a városháza keleti kapuján, s Kovács Imre öt-hatszáz embernek pártját fogta, majd italokat rendelt a kávéháznál. Ezzel ez a nap elmúlt.

Másnap a piacra felvonuló nép ismét forrongott. A Kálvin téren alul, a Schön Mátyásnál ittak, kívül-belül, de akkorra Jánoshalmáról, Majsáról csendőrerősítés érkezett. Az Akasztóhegyen a Bábud háznál lakodalom volt. Itt a cseh zsandárok a lakodalmas nép között el kezdtek vagdalkozni, de a legények - Mészáros Istvánnal az élen - megszalasztották őket. A nép a Vásártérre vonult nagy lármával. A német katonákat innen behajtotta az ezrével gyülekező nép. Az égzengésszerű zajra még az Öregszőlőkből is hazatódult a nép. A nagy kiabálásra a katonák bemenekültek a Fehérházhoz. A nép betörte rájuk a kaput, de akkorra az átellenes oldalon (Csengeri utca) a katonák elmenekültek. Ezek előtt 8-10 nappal, Bédi József polgár magyar zászlót hozott Sándorkáról. Szabadkán is lengett magyar zászló. Vett is egyet a maga pénzén s kocsin hazahozta, ki is tűzte a Rákóczi téren

46