Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

telték vele egy hónap alatt. Akasztófára ítélték. Egy szép lány, ki egy grófnál szolgált, megszabadította az akasztófa alól. Kivégzése előtt a grófnő lobogtatta meg a fehér kendőt. Az akasztófát mindkét lapockájára rásütötték, mutogatta is többször. A szép lányt pedig, mint megmentőjét, feleségül vette.

Békés polgári életben a házuk tája körül bizonyos nincstelenségi bajok mutatkoztak. Nem jó lesz így bevárni a telet! - gondolta Révész. Újra itthagyta a galagonyatermő árvalányhajas homokot, s elment Bácskába, Baranyába szerencsét próbálni. Egy rossz, régi, kopott könyvet a zsebébe tett, s úgy járta a falukat sorba mint garabonciás diák. Ahol megjelent, szépen, illedelmesen előadta, hogy őneki nagy hatalma van, olyan időt rendez, amilyent csak akar.- Itt a könyv a zsebembe, mög a kötőfék is, - mondotta, ott mög abba a távoli baromkútba van egy nagy sárkánykígyó. Ha én odamögyök, s a rovás szélit mögütöm, már a sárkánykígyó gyün is ki a kútból. A kötőféköt a fejibe rántom, s ülök a högyibe. Amerre elvágtatok rajta, a farkával mindönt szétver, a tanyákat összedönti, a kazlakat fölforgatja fenekestül, vagy föl is gyújtja, mert tüzes szikrákat lehel. Adakoztak is mindenfelé, etették, itatták és jól ment sora.

Állítása szerint 32 esztendeig volt katona. 48-ban 11 csatában vett részt. Tele volt az egész teste kard és szuronytól eredő sebhelyekkel. Mexikóban is odajárt Miksa császárral, pedig akkor már házas ember volt. A 80-as években már béres volt Csikós Sándor gazdánál. Majd mint 48-49-es honvéd főhadnagy havi 28 forint 90 krajcár honvéd ellátmányból éldegélt. Honvéd temetések alkalmával a 90-es években ő volt a zászlótartó. A hegyesi csatában átluggatott, de megmentett háromszínű zászló jól állt a kezében. Emlékét itt-ott őrizgetik még a népszerű öreg fiai, de az ő soraik is egyre ritkábbak lesznek. Kapogatják az utolsó behívókat.

Két menekült honvédtiszt legyilkolása Pusztamérgesen

A szabadságharc elbukása után Gracza Antal őrnagy, Hont vármegyei, bozóki járási szolgabíró és Záhony István Hont megyei, dicsőhalmi jegyző, honvéd tisztek Kossuth után iparkodtak déli irányban az országból kimenekülni egy vasláda kincstári pénzzel. Menekülésük közben Ónodi János halasi gazda (Bodoglár) szívességből vállalkozott arra, hogy kocsival és jó lovaival elszállítja őket Szabadkáig. Késő este érkezett Ónodi a kb. fele úton levő Mérges pusztára, Darányi Sándor ménes- és barmosgulyás számadó cserényjéhez. Ott találták a szomszédos számadót Lefántyi (igazabban Turcsány) Istvánt is. Mivel további fuvarozásukat Lefántyi megígérte, Ónodi pár órai pihenő után visszatért Bodoglár pusztai birtokára.

Közel 20 év múltával gróf Ráday, szegedi teljhatalmú főkormánybiztos emberei derítettek fényt a sötét titokra, mely szerint útközben a menekülő honvédtiszteket Lefántyi és bojtárjai egy nem messzi útszéli erdőben a pénzükért agyonverték és kirabolták. Mint a Pesti Napló 1870. évi okt. 20. körüli számában is olvastuk, az ügyben a delegált Pest megyei Törvényszék a rablógyilkosokat Lefántyi Ist43