Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

aratott. Minthogy beigazolódott, hogy teljesen jó információt szerzett és adott, s a győzelem jórészben ennek köszönhető, újból megemelték s előléptették.

Egy titkos paranccsal Bem táborába küldték. Sok veszélyen keresztül el is jutott Bem táborába, hol a tisztek nagyon szomorúak voltak. Megkérdezte, mi a baj.- Jobb szárnyunkat bekerítették, Bem apánk rosszul áll! - mondták a tisztek. Utánuk ment lóháton, s Bem apót életveszélyes helyzetében megsegítette. Ez újabb hőstettéért honvéd főhadnaggyá léptették elő.

Világos után besorozták osztrák katonának. El is vitték Csehországba. Ott tüzes téglára állították, mert nem akart szolgálni. Meg is szökött hamarosan, aztán mint koldus, három álló esztendeig Morvaországban csavargott. Onnan átment Ausztria alsó határára, s beállt cigányjegyzőnek. Három évig volt jegyző, hamis passzusíró. Ezt a mesterséget földhöz vágta, s betyár lett a Bakonyban. Fényes nappal nekiment a ménesnek fekete keselylábú lován, s kétfelé szakajtotta. 48 óra alatt az összesről passzust szerzett. De nemsokára hazafelé tartott, s jelentkezett az egyik betyárbandánál. Pompás nevű lován baktat egyszer a homok közt. Látja ám, hogy Bangadó komiszáros harmadmagával egy betyárt kísér Halas felé. Közelükbe lopakodott, s látja, hogy az ő egyik cimboráját kísérik vasban.- No Pista! - úgy magában - ezt akármibe kerül is, el kell venni tőlük. Utánuk rúgtatott, s a komiszáros hátára huszárkarddal akkorát vágott, hogy az menten ráhasalt a lóra. A másik kezében lévő betyárpisztolyt a másik kettőnek szegezve kiáltotta:- Vagy az életötök, vagy a cimborámat! Megszabadította a cimborát.

A megmentett cimborával beültek a bócsai Pipagyújtó csárdába mulatni. A korcsmáros ügyetlensége miatt ott nyomták őket a cseh zsandárok. Kimásztak a hátulsó ablakon, s a zsandárokat beszorították a korcsmaudvarra. Eletre-halálra menő küzdelemben harcképtelenné tették a zsandárokat. Erre föl, társai a „zsan- dárszorító" körüli betyárfészekben megemelték.

Cimboráit lassan elfogdosták s ellövöldözték mellőle, vagy megkapták a behívójukat Rádayhoz. Lassan ő is felhagyott a betyárkodással, s jelentkezett Vári Szabó István polgármesternél, pedig 300 forint volt a fejére kitűzve.- Hát jól van Pista, ha megjöttél, majd elmégy Kecskemétre, elvisz az öcséd, Ferenc, meg a Sárközi hadnagy a Törvényszékhez. Úgy is lett, útközben megálltak a tázlári korcsmánál. Ott ivott két juhász is.- Hová mén kend? - kérdezik Révészről.- Kecskemétre, halljátok! így és így jártam. Elsorolta nekik árvaságát.- Né mönjön kend séhová! Löszünk mi társak!- Nizzátok! Testvéröm ez a kocsis, nem állok kötélnek, mert ő is rabja lösz! Né lögyön rab én miattam! Isten mögáldjon bennőtöket. A hadnagyhoz pedig így szólt: Indulhatunk embörök!

Törvényszéknél úgy hazudott, mintha könyvből olvasta volna. A börtönből is felhívták, hogy valljon, de hiába. A bíró eltörte előtte a pálcát, s elébe vetette: - Ennyi az életöd! Fölakasztunk. Révész erre sem vallott. Ezt háromszor megismé42