Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
honvéd huszár főhadnagy volt. Életéről unokaöccse, Révész Ferenc ezeket beszélte el: Mint ács-molnár segéd lépett az élet küzdőterére. Az 1848-49. szabadságharc kezdetén ő is elszánta magát a haza védelmére s a honvédséghez a legelsők között jelentkezett a verbunkosoknál. A Szenttamás körüli magyar táborban feszelgett egy darabig, de nem tudni mi okból, egyszercsak „kiódta magát a bandábul" s a cigánysátorokban lapított pár hónapig. Egyszer rossz hír ment a sátorokhoz: a bácskai magyarság szorongatott helyzetben van s ezrével menekül. Erre eloldalgott a cigánysátoroktól, s a legközelebbi szerb faluban egy jó sárga lovat szerzett maga alá, s jelentkezett a magyar táborban. Ott meg úgy fújt a szél, hogy fejbelövik. Az első éjjel őrizte is két honvéd, de miután megígérte, hogy minden bűnét jóváteszi, kegyelmet kapott. Hogy mentül előbb valami jó szolgálatot mutathasson, ördöngős tervet szőtt. Ellopta az ezredes aranyóráját, láncostól. Egyszercsak megszólal a vészkürt, kihirdetik, hogy az ezredes aranyórája odavan. Aki ellopta adja vissza, nem lesz semmi bántódása. Ha pedig így elő nem kerül, hát kutatást rendeznek, s akinél megtalálják, halál fia. Révésznek a haja szála sem emelkedett. Másnap motozást rendelt el az ezredes, de nem került meg az aranyóra. Erre a tisztek tanácskozóra gyűltek össze, hogy mitévők legyenek. Úgy döntöttek, hogy fel kell egy jó summa pénzt ajánlani, majd úgy hamarább megkerül az óra. Az ezredes ki is hirdette, hogy aki az aranyóráról tud, az lépjen ki bátran, semmi bántódása nem lesz, s még ráadásul 20 hold jó földet kap, vagy az ezredes hátaslovai közül választhat magának kettőt. Erre kibontakozik a sorból Révész István, s jelenti az ezredesnek, hogy ő tud az aranyóráról, ha nem lesz semmi bántódása, elő is adja. Az ezredes megismételte ígéretét, Révész pedig intett neki, hogy gyerünk. Mikor a lósátrakhoz érnek, azt mondja Révész:- No, itt álljon mög az ezredös úr! Csizmája orrával megrúgja a Sárgát, s odaszól hozzá:- Sárga, az anyád istrángját, add elő a zsebórát! Azzal nyúl a farka alá, s kirántja onnan az aranyórát.- Alásan jelöntöm, itt az aranyóra láncostul! - mondja az ezredesnek. Hanem én kapálni nem szeretők ám, így hát inkább a két nyergös mellé állok, mert én egy jó lovat nem adok 100 lánc földér! Az ezredesnek mit volt mit tennie, rendelkezett: - No menjen kend a sátorhoz, a négy lovam közül választhat kend kettőt! Választott is két szép pej paripát. Egy éjszaka meg eloldalgott a szenttamási táborból, hogy majd odaát is szétnéz, vajon a szerbek mit csinálnak? Bízott inaiban, mert akkorra a szerbek nyelvét is jól elsajátította. Megkerülte szépen a rác előőrsöket, s nekiment a fősátoruknak. Ott kicsiholt, s mikor látta, hogy hányadán áll, egy-kettőre levágta a szerb ezredes fejét, s magához véve, ivincs vissza a magyar táborba. Ott meg az a hír járta már, hogy megszökött. Visszatérőben előőrseink fülöncsípték, s vitték 40
