Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Magára vette a Jakab Misa ingét. Gazda ember volt Jakab Mihály, de „kezes". Az ingére fogta, hogy az a hibás. - Mert ha ezt az ingómét vöszöm föl, lopni muszáj, pedig nem volnék rászorulva! - mondotta.- Akkor hát az ingöt köll elvernöm ugye-e ? - kérdezte tőle a csendbiztos.

De Jakab is ügyes ember volt, mert így vágott vissza: - Nem köll azt levetni, kiállom én úgyis (ha rajtam van az ing)!

Azóta nemcsak a lopós, hanem a vad, durcás, mérges emberre is azt mondják: „ Magára vette a Jakab Misa ingét"! (Gy ,L.)

Eltörődött, mint Godó Sára a lakodalomban. Az 1870-es években élt Halason egy igen szemérmes leány Godó Sára. Egy népes lakodalomban, hajnali harangszóig senki se hívta táncolni. Végre megsajnálta egy legény és táncra kérte fel. A leány így szólt: - Már megint?! Később aztán eldicsekedett: Szédülésig táncoltattak, de el is törődtem! Azt feledte csak hozzátenni, hogy a „petrezselyem árulásban" (asoküldögélésben) törődöttel.

Máig is mondogatják, ha valaki a sok üldögélésben pl. szövés, fonás, varrás - eltörődik úgy, hogy alig akarnak a lábai kinyúlni. (K.I.né)

Frissen, frissen ... Három gazdag és jeles családról maradt fenn a fő tulajdonságuk. Mondogatják máig is, de egyre ritkábban.

Frissen, frissen Zseniesen.

Lassan, lassan Gózonosan.

Szépen, szépen Péteresen. (G.I.)

265