Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Te pedig, életre való voltom látván,

Maglónak engömet azonnal elszántá,

Egy vén drótostóttal mögkarikáztattá,

Azután gondosan ötetté, hizlaltá,

A szép kukoricán és a finom árpán.

Közbe egy váratlan látogatás is ért:

Lefoglaltak szépen, adóhátralékért.

Mire jól möghíztam tegnapi röggelre,

Odavágóttam a böllér-kés élire.

Köszönöm, hogy eddig tápláltál gazdagon,

Most vendégeiddel éljed el vég torom.

Itt hagyom szalonnám, itt hagyom húsomat,

Kívánok mindönhő kitűnő étvágyat!15 8

Ilyen pompás ételt, amilyent most hozok,

Az égbe se láttak magik az angyalok.

Sült pecsönnye, hurka, kalbász került sorra,

Ha ilyet kaphatna baka a táborba,

S utána a torkát borral öntözhetné,

Még az ördögöt is pokolba kergetné.

Ősapáink midőn háborút viseltek,

Mindég hurkát, kalbászt, sült pecsönyét öttek.

Fél világ bámulta, hősi bátorságuk,

Ránk is átszármazott e dicső szokásuk.

Tessék hát uraim, letöszöm a tálat,

Bűbájos illata töltse be a házat.

Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,

Krumplit, vizet nyeljön a tyúk mög a szamár.1 D 9

16. Aprószentek

Aprószentek napján (december 28.) mustármagozással, úgynevezett sup- rikálással tisztelték meg a legények a lányokat. Szép piros, vagy sárga fűzfa vesszőből 6-8-12 ágra, 80-100 cm hosszúra, s a vékony végébe rövid, többszínű pántlikákat fontak. A másik (vastag) végét is körülkötötték. 1-2 vagy több legény (csapatosan) járt házól-házra, ahol ismerős leány lakott, s az alábbi köszöntőt mondták:

Azér gyüttem (gyüttünk) a fagyon, Hogy mögmondjam mi vagyon Aprószentök ma vagyon,

Mindön embör vigadjon.

232