Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Utána a lányt megsuprikálták. Vállára, meg a hátára ütögettek a suprikáló vesszővel! A leányok több helyen bezárkóztak, idejében, hogy a suprikálást elkerülhessék, de a legények beugráltak a kapukon, és a leányokat kíméletesen megvesszőzték (megsuprikálták). A beköszönés így történt: - Engeggye az isten, hogy több aprószentök napját érjenek erővel, egészséggel! békességgel! Még rigmust is tettek hozzá: Bút ne láss! Kelésös ne légy, Jövő ilyenkorra harmadmagaddal légy! A suprikálás után a szívesen látott suprikálókat étellel, itallal megkínálták, kik azt el is fogadták, s kb. negyedórái kedélyes beszélgetés után tovább álltak. Néhol az embereket is megsuprikálták és vitték magukkal tovább. A századforduló idején még nagy divat volt a suprikálás, de már ez a régi népszokás is csaknem elveszett. 17. A halottak eltakarításával kapcsolatos népszokások Az öregek elmúlását - mint kikerülhetetlent -, megnyugvással fogadták. Kisebb mértékben hittek ugyan az előre elrendelés tanában, mégis a fiatalabbak halálán a hozzájuk tartozók sokáig keseregtek. A régi öregek valamennyire még hittek a másvilágban. Elfogadták az egyházak ebbeli tanításait. Sokan máig is úgy tartják, mint Szilády Áron halasi tudós paptól hallották: „Hinnünk kell, mert a hit megnyugtat. Mivel az egész világ népei hisznek, hát higgyük mi is a tanításokat." Számos idős asszony már előre megvette a koporsót, s a szemfödelet borító lepelt évekig hímezgette. A haláltusa idején néhol körülvették a haldoklót a hozzátartozók, de ezt nem tartották szerencsésnek, mert úgy hitték, hogy a nagy sírással késleltetik a halált, s ezalatt a haldokló sokat szenved. Ha a halott szeme nyitva maradt, úgy tartották, hogy vár még valakit maga után a rokonságból. A halál beálltakor a fali órát megállították, az ablakokat becsukták, a tükröt befelé fordították, a befőtteket kihordták a kamrába, hogy azokat a szaga nejárja. Koporsóba tétel után - számítva a felpuffadásra - a halott ruháit megoldták. A férfi kalapját a feje alá, pipáját mellé tették, s több helyen valamennyi bort és pálinkát. A nők fejét - lehetőleg selyemkendővel - bekötötték, és ahol volt, nagy selyemkendőjét is ráadták, vagy a jegykendőjét is. Számos helyen az aranygyűrűket sem vették le az ujjairól. Ha a feleség halt el fiatalon, a férj a maga jegygyűrűjét is az ujjára húzta. A fiatalabb nőket több esetben - kivált a saját kívánságukra - menyasszonyi ruhájukba öltöztették, hogy öltözékük mintegy mennyei belépő legyen, de szerelmes leveleit, kedvesebb emléktárgyait is mellé tették a koporsóba. A nők összekulcsolt kezébe imakönyvet vagy zsoltárt, a katolikusoknál olvasót helyeztek. Ha szükségesnek látták, a férfi arcát megborotválták, úgy a férfiak, 233
