Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

A disznótoros vacsorákon néhol rigmusoltak is a böllérek. Ilyeneket hallottunk:

Uraim az asztal mög vagyon terítve,

Kés, kanál, vellával vagyon ékesítve.

Én is mögérköztem hírős Perzsiábul;

Követül küldöttek engömet Szittyábul. Utánam érköztek mögterhelt tevéim,

Mingy ár követköznek én pompás étkeim. Párizst, Londont hét nap bejártam szamáron, A sütét Afrikát két télön, két nyáron. Valamennyi négert nevirül ösmertem,

Nékik a Szaharán paprikát ültettem. Áfrikábul möntem Ausztráliába,

Alig fél nap alatt, fájt is lovam lába.

Áldott világ van ott, el se hiszik talán,

Sült malacok mönnek az embörök után.

Ha egy kutat ásnak, borral szalad tele,

Túrós lepénybül van a házak teteje.

Szalonna hidakkal kötik át a folyót,

És ami a legfőbb, nem fizetnek adót. Amerikában is mögfordultam, kéccör,

Ázsiát bejártam össze-vissza, héccör.

Vótam ebédön a kínai császárná,

Ott aludtam el a feketekávéná.

Amint tehát láttyák, sokat tapasztaltam.

Én a hazugságot nem könyvbül tanultam. Sarkon fordulok hát, s a konyhára megyek, Ha ételt nem hozok, akkó Bandi lögyek.15 7

Tisztölt vendégeink, kik itt egybegyűltek, Kérőm, hogy egy kicsit csöndesen lögyenek, Hogy kinek gyüttünk most utolsó torára, Elmondom, hogy lögyön mindönök tudtára: E' vót az a hírős bodoglári Dasán,

Ki szép szürke mondúrt viselt hátán, hasán. E' vót ki a gazdánk mögrakott padlását, Pusztította, fölfalt krumplit, kukoricát. ....Tudom jó gazdám, hogy hajdani életöm, Sivatag puszták közt, Bodogláron lelőm. Alig hogy szétnéztem a nagy pusztaságba, Haza vitt a kanász a szűre ujjába,

231