Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Zseni hajnalra lett készen a disznótoros vacsora. Ekkorra a balotai János sógor, meg az inokai Csapi sógor szék- és földmozgási veszedelme is elmúlt, s nem győzték dicsérni a kolbász jó ízét, mondván: - No, ezt ugyan mög is érdemöljük, mert ugyancsak mögszenvedtünk érte. Gál sógor nem bírta kiállni, a vacsora vége felé nótát indított. Elkezdte: Kunhalasi barom állás, Vígan számol itt a gulyás Kutyáhó vágták a rovást, Három tinó egylázsiás... Pár órai víg mulatozás után megkondult a hajnali harangszó, s a házigazda kiadta a parancsot. Mostmár hazafelé! Lásson mindönki a dolgához!15 6 A Gyenizse házál végbement disznótorokról az egyik unokától, Darányi Istvántól ezeket hallottuk még: „Az 1865. esztendei havas télben a tiszántúlli (vásárhelyi), mög a messze tanyai rokonság már előző este odaértek a Gyenizse házhoz. Ekkorára egy félcsípejű üszőt levágtak. Annak húsábul nagy bográcsban főtt a hús. Ebbül lőtt a vacsora. A sok éhös, messziről gyütt vendégnek köllött is ám. Öt -hatakós hordók voltak mögcsapolva. Nem vótak ám akkó tornyos nyoszolyák, hanem a sok kölök alá - vót vagy húsz a magjábul - szalmát terítöttek a szoba főggyire. Subákat, pokrócokat vittek be s avval takaróztak. A vendégök éjfél felé tagosottak le; addig a sok kölök hempörgött össze-vissza. Nagy dézsa vizet vittek be, hogy majd röggel nem lössz olyan hideg, mög a sok kölök abba majd mög is mosdik. A kölkök - én is köztik vótam -, játék közbe a sok szalmábul berugdostak az ágyak alá is. Egy büdös kölök mög ahogy bukfencöt vetött, belevágódott a dézsába. Tele lőtt szömünk, szánk. Öregszülénk erre a nyakunk közé hányt a söprűvel. Öreganyánk mög röggel az egyik böllér butellájába ecetöt öntött, a lámpába mög pálinkát. Lőtt is nagy nevetség, mikó napvilágra gyütt. Mikó másnap a böllérök a pörköléssel készen lőttek, az esteli maradék húst fölmelegítötték, abbul lőtt a fölöstököm. Utána mingyár bort ittak. A húst két késsel vágták, nem ám baltával vagy húsdarálóval, mint máma. Az ilyen disznóto- rokbú néhun csak harmadnapra mönt el a vendég. Másnapra gyúrt túróslepényt, dercéshurkát mög pacallevest követőt a vendég. A gyúrt túróslepény úgy készűt, hogy másnap délelőtt a fiatalok egy-egy véka tiszta búzát a legközelebbi szárazmalomban lehúztak. A friss lisztbű készűt a gyúrt túróslepény. Ezt így követőték a vendégök. A dercéshurkáhó a derce is tisztabúzábul kerűt. Ezt rántásképpen mögsütötték, aztán birka bélbe vagy marha bélbe tőtötték, kis kocka szalonna darabokkal. Mikó a pacallevest főtötték a tűzre, beletötték a dercéshurkát, s a bőre is ott mögfőtt a levesben. Igön fölségös vót. A pacalleves gyöngesavanyúra vót hagyva, kevés ecettel, tejföllel öntötték nyakon." 230