Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

a másiknak adta a kilincset a névnapos házaknál. A gyermeksereg ilyenkor várta a garasokat, ezüst hatosokat, vagy húszasokat, amit meg is kaptak, mert pénzajándék nélkül nem illett a gyermekeket elbocsátani. A köszöntő gyermekeket jó töpörtűs pogácsákkal vagy más süteményekkel, néhol hideg húsokkal is megkínálták. A gyermekek köszöntő ideje reggel, az iskolába menéskor, vagy onnan kijövőben délelőtt 11 óra után volt. Előfordult, hogy egy-egy jól adakozó nénihez (özvegyasszonyhoz) idegen, de valamennyire ismerős utcabeli gyermek is betű- rődött s megköszöntötte. A gyermekek, a felnőtt fiatalok is (mindkét nembeli) rigmusos köszöntőket mondtak. A gyermekek köszöntő versei ilyenek voltak:

Paradicsom kertben virágzott már egy fa,

Annak egyik álgán nőtt egy arany alma,

Melynek leszedője István volt valaha E földön élőknek kegyes pártfogója.

Angyali trombiták vígan harsogjatok,

E köszöntésemre örömet mondjatok,

Ahány csillag ragyog a kerek égen,

Annyi áldás szálljon az Istvánok fejére!

Elmondtam a rigmusom Aggyák mög a hatosom.

Ha egy garast kapok, el se fogom fogni,

Ha egy hatost kapok, mög fogom köszönni.

Az öregebbek - akiknek a gyermekei a reggeli órákban nem voltak még köszöntem -, érkezésükkor a gyerekeiket bocsátották előre s azok mondták el a szülők helyett (egymásután néha kettő is) a verses köszöntőt. Utánuk a szülők fejezték ki jókívánságaikat néhány kenetes szóval: - Engedje az isten, hogy több örvendetős János napokat érhessünk erővel, egészséggel, békességgel, mind közönségössen! Ne búval, bánattal, hanem minél több örvendetős, vidám napokkal! Isten éltesse az egész háznépet, hogy velünk együtt még sokszor mögérhessék ezt a János napot!

Erre a válasz ilyenféle volt: - Köszönjük a mögtisztölést! Engedje az isten, hogy tik is érjétök, velünk együtt! Vessétök le a subát, nagykendőt, aztán ke- rüljetök bejjebb!

Számos helyen hívott vendégek is voltak, kik délutáni vagy esti órákban érkeztek; a tanyaiak, kocsival. A vendégeket a köszöntő szavak után asztalhoz ültették, s borokat szolgáltak fel a számukra. Mikor pedig besötétedett, bőséges vacsorához ültették őket, szép renddel. Ahol a névnapi estélyre 15-20-an is összesereglettek, majdmindig akadt valamely ügyesebb verselő vagy vőfélykedő vendég, aki a vacsora vége felé, kivált mikor a jóborok már tüzeltek, verses köszöntőket mondtak. Lássunk ezekből is néhányat.

223