Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

„Bárcsak ez az éjszaka, Szentgyörgy napig tartana!"

„Vitéz kötés, arany tarsoly,

Ha vitéz vagy híven harcolj!"

„Hej te vakasszony!

Hozd ki azt a fanyűgöt!"

„Szárad a bokor a tetőn, Haragszik rám a szeretőm!"

„Mári néni bum bum bum,

Bort ihatnék a gyomrom!"

„Magyar nadrág, feszes dolmány, Abba szeret az én babám!"

„Vékony fonál, vastag ár, így ez osztán könnyen jár!"

„Vágj kenyeret, szakajj hajmát,

Ne ödd a könyeret magát!"

„Jaj hasam, csak lassan,

Mert ha nagyon, nem hagyom.

„ Vöröshajma, fokhajma,

Az is mingy ár egy nóta.

„Fáj a lábom bokába,

Nem mehetek a bálba!"

9. Húsvéti locsolkodás

Régi eredetű népszokás a Kiskunságon is a húsvéti locsolkodás, mely - bár egyre színtelenebből - napjainkig is fennmaradt. Mindkét nembeli fiatalság örült, amikor a húsvét közeledett, kivált a lányok. Tudták, hogy az innep másodnapján jönnek majd az ismerős locsolkodó legények, s azok között az általuk kedvelt is. Készítgettek is a legények számára a korai virágokból csokrokat, s azokat bazsalikom levelekkel fonták körül. De főtt sonka, kolbász, festett pirostojás, sőt többféle cukmis is várta az érkezőket.

A szokásos, vasárnapi húsvéti bálokon a legények már éjfél után megkezdték a locsolkodást, apró szagosvizes üvegekből. Mások a bál után a reggeli órákban kezdték néhány legénytárs kíséretében. Először a legkedveltebb, vagy már élettársul is kiszemelt leányt keresték fel a lakásán, s a még itt-ott ma is használatos

217