Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

nyoszolyólányoknak, legényeknek való művirág bokrétákat a menyasszony szülei, s azokat a hátralévő pár napig a sublótban tartották.

A vőlegényes háztól a megérkezett vendégek már kora délelőtt, gyalogsorban indultak a meny asszonyos házhoz a menyasszonyért, muzsikaszóval. Elől a vőfély, a vőlegény a két nyoszolyólegénnyel és a násznaggyal, majd a leányok, asszonyok, legények és férfiak illő sorrendben csoportosan. A férfiak egyik másika kezében borosüveg vagy kulacs.

A menyasszonyos házhoz indulás előtt a vőfély az alábbi vagy más hasonló tartalmú vőlegény-búcsúztatót mondotta el:

Szűnjék csak egy percre hegedűk zengése,

A sarkantyúknak is némuljon pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,

Legyünk csendességben, míg lészen végzése.

Zeng a búcsú szavam, hullanak könnyeim,

Mert tőletek válók kedves jó szüleim.

Hatalmas úristen, világ teremtője,

Tekints le ezen jó és kedves szülőkre.

Most hozzád fordulok édes, kedves atyám,

Nézzed, könnyeimtől, mint borul el orcám.

Mielőtt atyai házadból kilépek,

Tőled térdre hullva bocsánatot kérek.

Bocsánatot kérek, mert megbántottalak,

Jóságodért sokszor szomorítottalak.

Kedves édes atyám feledd el ezeket,

Az isten áldjon meg ezekért tégedet.

Sok bő áldásiban részesítse élted,

Holtod után pedig vigye fel lelkedet Az örök életre, adjon mennyben helyet.

Hát hozzád mit szóljak édes-kedves anyám,

Ki voltál ekkorig gondviselő dajkám?

Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,

Midőn elválását látod gyermekednek,

Kit édes tejével tápláltál emlődnek,

Most át kell engedned titkos jövendőnek.

Kedves édesanyám tudom, mint szerettél,

Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél,

Jóra tanítottál, a rossztól intettél,

Most pedig engemet szárnyamra eresztél.

Ezért édesanyám, mielőtt indulok,

Könnyező szemekkel kebledre borulok.

Bocsánatot esdek, édes drága anyám,

203