Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
rossan tilalmas, hogy mindazon Gazda, aki házánál a cselédek összvesereglését, s azoknak ottani dorbézolását megengedi - mind pedig a nála található dorbézolók és korhelyek -, csoportosan áristomba hajtattnak, s nékik minden különbség nélkül egy újesztendei foglaló a Bakterek által ki fog osztogattatni. Még az is meg- említtetik, hogy Gazdák Cselédjeiknek portiójukat a bérekből fogják ki és fizessék be Perpector úrnak."111 A cselédek jogviszonyait 1785. évben a Kerületben így szabályozták: Ha a cseléd ok nélkül hagyja el a szolgálatát, a foglalót elveszti, s karhatalommal visszakísérik. A károkat megtéríti. A bér szabad megegyezés tárgya. Azonfelül minden ajándék. Felmondási idő az éves cselédeknél kölcsönösen fél év. Azonnali felmondási esetek: súlyos betegség, házasság, ha rokonaikat kell támogatni vagy földjeiket elfoglalni, ha örökségek kaptak, s ott jelen kell lenniök, ha gazdájuk erkölcstelen, vagy életüket, testi épségüket veszélyezteti. Szolgálatukról díjmentesen bizonyítványt kapnak. Aki cselédjével rosszul bánik és neki kárt okoz, kétszeresen fizeti meg. Az erőszakoskodás a büntetőtörvény szerint büntetendő. Ok nélkül és idő előtt a cseléd el nem bocsátható és hátralékos bére ilyenkor kétszeresen fizetendő. Kivételt képeznek: 1. Ha szolgálatát bármi okból nem bírja ellátni. 2. Részegség vagy rendetlenség esetén. 3. Ha patvar kodnak, felgyulladnak. 4. Vagyon elleni bűncselekmények miatt, pld. a jószágban vagy másban kárt tesz. Ezek a hatóságnál bejelentendők.112 A dologtalanság leküzdésére a tanács 1818-ban sófuvarozásra buzdítja a lakosokat: „Illy utakon-módokon kellene, és azt a temérdek pénzt a városba visszahozni, amit esztendőnként a Bátskaságnak gabonáért kiadunk, de ha nem keressük, s utána nem fáradozunk, bizony magától nem mászik az a zsebünkbe, hanem majd az iparkodóbb közönségek lakosai - akik tudniillik a sóvitel hasznát régen átal láták - fogják a jó alkalmatosságnak hasznát látni és Halas városának tunya és a magok boldogításán nem iparkodó lakosait kedvekre kinevetni."113 A régi írásokból kitetszőleg a hatóság sokszor sajnálja a gazdákat, de a munkások nyomorúságos helyzetéről is esik szó egyszer-másszor. Munkabérek Herpay Mihály halasi kiskun kapitány 1760-ban az alábbi rendelkezéseket adta ki: „Kaszásoknak fizetések az szűk időkhöz és a kaszálni való füveknek vékony voltára nézve 17 kr. számláltassék, az gyűjtőké pedig 12 kr., az bagjázóké 15 kr., a szőlőkötözőké 7 kr., kapázóké 12 kr. Ezeknek fizetéséket sem felyebb, sem alábbverni, se comendálom senki ne merészelye, mivel ha megtudatik, érdemlett büntetéseket el nem kerüli."114 1759-ben a szolgák bérét hivatalosan megállapította a Kerület: „Aki (az össze- írottak közül) harmadnap alatt bé nem szegődik, meg fogattasson"115 174
