Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

VIII. A REGI HALAS TÁRSADALMA ÉS ERKÖLCSI KÉPE

1. Általános és osztályviszonyok

A Kiskunság kiváltságos, szabad népének jobb élete volt, mint a kerületeken kívül élő más magyaroknak, pedig szegény emberek is éltek közöttük, kik jobbadán pásztor és cselédemberek voltak. A földnélküliek száma a redemptió (1745) után emelkedett, mert akik a helységekre eső megváltáshoz bármi okból hozzá nem járulhattak, azoktól az addig birtokolt földjeiket is elvették és zselléreknek tekintették őket. A redemptió idejétől a kiváltságok csak a redemptusokat illették. A megváltás utáni évtizedekben már birtok nélküli redemptusok és birtokos irredemptusok is kerültek, de osztálykülönbségek még nem mutatkoztak Ez időben tehát csak rétegződésekről beszélhetünk, de ellentétek az egyes rétegek között egészen a XIX. század elejéig, kb. a reformkor idejéig nem mutatkoztak. Ha voltak nincstelen családok, egy kis szerencsével vagy benősüléssel a szegényebb emberek is felemelkedhettek. Ez a körülmény az osztályok kialakulásának útját állta, és sem az 1753. és 1766. évi Jósa Péter féle zendülésnek - mely a halasi tanács önkényeskedése ellen irányult -, sem az 1809. évi - hasonló irányú - majsai zendülésnek még osztályharc jellege nem volt.

Idegenek betelepülését a redemptió után is sokáig akadályozták, de akik a helyiségekre eső megváltási díjakhoz hozzájárultak, azok letelepülését szívesen fogadták. Az ilyenek is - Halason mintegy 20 családnak - redemptiójuk arányában földeket osztottak, és így törzsökös polgárokká lettek.

Kezdetben az iparosok beköltözését is gátolták, de már a XVIII. század második felében belátták, hogy a kézművesekre mily nagy szükség van. Tekintélyük azonban kevés volt, de az irredemptusoknak, zselléreknek még kevesebb.

1767-ben a kerületek három „listát" különböztettek meg: úgymint a nemesek listáját, a „tisztességesebb charakterben lévő emberekét" (tanult emberekét) és a nemtelenekét, akik közé a parasztok és polgárok tartoztak.6 6

Mivel a jászkun kerületekben a nemes emberekre is kötelező volt a közteherviselés - így a közmunkaszolgálat is -, sem polgári, sem bűnügyben nem mentesültek a vallomástétel alól, nem is igen kívántak itt letelepülni. Egyes nemesek ellen Halas város 1749-ben panaszt emelt, hogy nem akarnak függeni a bíróságtól.6 7 1767-ben egy nemesembert megvertek, s a tanács elrendelte, hogy a városból „kitakarodjon".6 8

162