Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
1771-ben az irredemptusoktól elveszik a földeket.6 ’ 1807-ben házhelyeket zselléreknek nem adnak.' így a nincstelen népesség alárendelt helyzetbe került. Az 1745. évi visszaváltás után - mikor a közös földhasználat megszűnt -,sa mívelés alá fogott földek magántulajdonba mentek át, baromjárásos pusztáink - egészen a XIX. század második feléig köztulajdonban maradtak, így az állattenyésztés továbbra is virágzó maradt. Általában azt mondhatjuk, hogy ez a kor, habár kimagasló anyagi jólétet nem is tudott teremteni, de a kunok anyagi jóléte ebben az időben is megfelelő volt, mert művelés alá fogott földjeiken, kertjeikben és szőleikben az ellátásukhoz szükséges javak nagyobb részét megtermelték. ínséges időkben többször szűkölködtek is. Ennek elkerülése végett a hatóságok elég gyakran tartalékolásra, takarékosságra buzdították, intették a lakosokat. A hivatali vesztegetés nyomait is megtaláljuk. Ez ugyan kétszeres visszatérítési kötelezettséggel és hivatalvesztéssel járt, mégis némelyek igyekeztek az elöljáróság egyes tagjait lekenyerezni, sőt honoráriumok juttatásáról maga a hatóság sem feledkezett el. 1780-ban „Feő Bíró Uram a pesti Méltóságok számára honoráriumba vadakat jó számmal szerezzen."7 Ugyanezen időben egy másik tanácsi határozat így mondja: „Királyi táblán lévő terminusra deputátus urak fel- menvén, prókátor urak számára egypár szép szalonnát vigyenek fel magukkal" A személyes szabadságok korlátozása is csak kisebb mértékben fordult elő. A szegénység és nyomor enyhítésére a hatóságoknak már a régmúlt időkben is gondjuk volt. A lakosokat - kivált a tehetősebb polgárokat - igyekeztek rászorítani, hogy végrendelkezésük alkalmával a szegényekről se feledkezzenek el. Egy 1766. évi halasi tanácsi rendelkezés szerint érvénytelen a végrendelet, ha abban a szegények számára hagyatkozás nem történik.7 2 A koldulási engedélyt kérőket a borbély megvizsgálta, hogy valóban koldulásra szorulnak-e. Akik a kolduláshoz engedélyt nyertek, azok kötelesek voltak a ruhájukon réz vagy bádog jelvényt viselni. A halasi koldusok jelvényén K.H.V. (Kun Halas Város) betűk voltak. Számuk a városban 1805-ben kilenc személy volt. A szegények, elesettek gyógyításáról, ingyen orvosságról már a XVIII. században is gondoskodott a hatóság. 2. Hitvilág; valláserkölcsi felfogás, vallási ellentétek A Kiskunság népének hitvilága részben még pogány kori eredetű, s annak nyomai a legújabb korig követhetők. Ez a hitvilág részben a természeti erők és azok jelenségei gondos és hosszas megfigyelésére, részben pedig babonás hiedelmekre támaszkodik. A természeti jelenségekből merített tapasztalatokra támaszkodók közé számíthatjuk a nép nyelvén tudósoknak, a vajákos vagy javasasszonyoknak és ku- ruzslóknak mondott személyeket. Az ősi hitvilág maradványainak, babonás hiedelmekre támaszkodóknak tekinthetjük a boszorkányokat, a garabonciás deáko163
