Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Egysoros példázataiból kiemeljük:

A szerencse kereke síkos tengőn forog.

Fösvénytől telik, a torkostól nem.

Okos ember többet hallgat, mint beszél.

Ha igazán élsz, senkitől se félsz.

Aki tovább él, tovább ér.

A nagyon tiszta udvar szegénység jele.

Vas Imre

A századforduló idején mindenkinek feltűnt Sarkantyús Vas Imre gazdálkodó ritka szép alakjával és magatartásával. Dékáni Árpád rajztanár az ő segítségével szervezte meg Magyarország legelső népi együttesét, mely 1896-ban Budapesten először lépett a nyilvánosság elé a „Falu rossza" népszínmű nagysikerű előadásával. Huszár esztendeit egy morvaországi svadronnál töltötte le. Amikor egy olmüci vendéglőben mulattak a halasi huszárok, rájuk nyitott az ezredesük, s Vas Imrét arra kérte, hogy daloljon még neki egy szép, hazai nótát. Erre Vas Imre elkezdte:

Magyarország az én hazám, nem német,

Odavágyik az én szívem míg élek.

Hagytam benne egy szép kislányt hervadni,

Azt szeretném csak még egyszer meglátni.

A dal elhangzása után megveregette az ezredes a vállát és így szólt: - No kedves fiam, 14 napi szabadság! Megláthatod a kedvesedet!

Az életben semmihez sem lett szerencséje. Négyhónapos házas korában szépséges feleségét is eltemették. Vigasztalásul a versíráshoz folyamodott, s abban is kivált kortársai közül, csatlakozott a legelső agrárszocialista mozgalmakhoz. 40 éves korában halt el. Egy elbeszélő és lírai verses kötetet hagyott hátra elvtársainak. Utolsó verse ez volt:

Fordítva van minden ezen a világon,

Aki nem fárad el, az jár a gyorshintón.

Az táplálkozik jól, aki nem dolgozik,

Azt tisztelik mindig, akire nem illik.

Azt mosolyogják ki, kit könnyezni látnak,

Kinek semmije sincs, azt mondják tolvajnak.

A rablók vezérét méltóságos úrnak,

Haza fenntartóit hazátlan bitangnak.

160