Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
működtek. Mégis mindjárt üvegcsörömpölés, női sikoltozás lett hallható. A hadnagyok a sátor hátsó részén lévő asztaltetőket fordították lapjával a tömegnek, s így a verekedni akaró juhászokat a közéjük szorultakkal együtt lassan kiszorították a sátor elé, majd a komisszáros legényeivel együtt a sátorból kiugorva hangzott a vezényszó: - Körül és szét! Erre a kitolt tömeg a komisszárost körülfogta, mire újabb vezényszó következett: - El innen, aki nem idevaló! Péter Pál komisz- száros a nyelén fogott fokosát magasra tartva s a levegőben villogtatva adta tovább a jeleket, s ahogy a torkán kifért kiabálta tovább: - Hátra! Hátra! De már akkor az ő arcát is elborította a kalapja alól folydogáló piros vér. A sátorból kifelé szorulás alkalmával az egyik juhász a horgosbottal őt is jól fejbekólintotta. Látta is Péter Pál, hogy melyik volt az. A hadnagyok kiengedtek a körből mindenkit, aki a leszámoláshoz nem tartozott, s így a körben néhány perc múlva már csak a juhászok, s ezek közelebbi pártfogói maradtak. Meg is kezdték ám a leszámolás folytatását. Mikor a komisz- száros látta, hogy a dolognak fele sem tréfa, újabb vezényszava hangzott el: - Vágd! Erre hadnagyai hat felől közelebb ugrottak a ciromostorokkal, s jól közibük vagdostak a juhászoknak. Azok meg botrakapva a hadnagyokat támadták. Erre Péter Pál komisszáros közelebb ugrott a juhászokhoz, s kétszer bevágott közibük a fokossal, mire mindjárt két juhász hasalt el a földön. Hangzott is ám, hogy: - Komisszáros uram! Az isten áldja mög!- Mögmondtam ugye, szólt a komisszáros, hogy a röndre vigyázzatok, mert különben én csinálok röndöt! A hadnagyok pedig felkötött ciromostorukkal szorgalmasan kötözgették össze a még lábukon megállni bíró juhászok kezeit. A leverteket pedig a nők locsolgatták friss hidegvízzel. Eközben három juhászt kocsira fektettek, s a véres kampósokkal a városházára, majd a kórházba irányították őket. A komisszáros- nak hoztak egy cseréptál vizet, vérzését abban lemosta, szép, piros csíkos, rojtosvégű fehér törülközővel megtörülközött, aztán előhúzta a gatyája korcába tűzött sallangos kostökzacskót, s megtömte belőle ezüstkupakos tajtékpipáját. Majd elővette a tűzszeréből a kovát, acélt, taplót. Egy csesszintésre kiütött, s a taplót a pipában levő dohányra tette, a kupakot rácsukta, aztán odaszólt a legényeihez: - Most már tik is gyújtsatok rá! Még egyszer elmondta hangosan a bámészkodó nép előtt: - Ha nem tartotok röndöt, majd csinálok én! Aztán legényeivel visszaindult a vásárba, tovább szemlélődni. Kácsás Laci, nyalka gulyásbojtár egyszer a számadója nagy gyönyörűségére öt negyedóráig járta a táncot egymagában. Mikor egy kisség csüggedni látszott, a számadója így biztatta:- Laci! Hát csak nem fog ki rajtad a világ! 151
