Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
birka is folyton izeg-mozog az idegen helyen, a juhászoknak a pulik segítettek rendet tartani. Csaholásukkal felverték a környék csöndjét. A birkavevők egy része mészárosmester volt, kik levágásra vásárolták, kivált a jó húsban levő ürüket. A gazdák s a juhászok csereberéltek. Gondosan kifürkészték, hogy a kiszemelt birkának nincs-e valami baja, betegsége, pl. nem him- lősek-e, szőrférgesek, mételyesek vagy orrhatárosak-e, nincs-e valamelyikben motoz, páklincs vagy kergeség. A meddőség, farkasnyakúság is hiba volt. Kevésbé kifogásolták a kisebb hibákat, pl. ha valamelyik birka vagy bárány kocogó, rókafarkú, félcipős vagy gólyalábú. Igen kapósak voltak a birkavásárokban a szép, nagyszarvú vezérürük. Az ilyenek nyakán rendszerint harang vagy kolomp volt, néhány tokjuh nyakán csengettyű. A csengettyűk anyagába - mint a szarvas- marhákénál is - ezüstöt kevertek a kolompkészítő mesterek, hogy szebben szóljanak. Néhány fiatal bárány nyakára is csengettyűt tettek a juhászok, többnyire a gazdák vagy az uraság kívánsága szerint! A juhászoknak maguknak is voltak csengőik vagy kisebb kolompjaik. Ezeket a maguk birkáira vagy az általuk kedveltebb birkákra szerelték, de este levették azokat a birkák nyakáról, nehogy éjjel valamelyik szomszéd juhász ellophassa. Eladás esetén a juhász a maga kolompjait, csengőit igencsak visszatartotta. A vevő ezt nem is nagyon kifogásolta, mert a vásárban a kolompárusnál annyit vásárolhatott, amennyi kellett. Legnépesebbek a nyári és az őszi vásárok voltak, mivel akkorára a korábbi ellésű (téli vagy tavaszi) bárányok is megnőttek vagy anyányiak lettek. Ebben az időben a kos alá még nem eresztett tokjuhokból külön ún. apácafalkák is voltak, melyek így kerültek vásárra is. Ugyanígy a cangafalkák, melyek se nem magyar, se nem német fajtájúak, hanem ezek keverékei voltak. A sertésvásárban A sertésvásárok a birkavásár szélén, a város felől zajlottak le. Jobbadán helybeli árusok hajtották fel sertéseiket, melyek között sok volt a süldő, de voltak anyakocák is a fiaikkal, s magkanokat és maglókat is árultak a vásárban. A sertéseket jobbadán kereskedők és mészárosok vásárolták, de a módosabb gazdák, s a szegényebb emberek is adtak, vettek, cseréltek. A kisemberek már az augusztusi vásárban megszerezték a befogni való esztendős malacokat. A felhajtott sertések között, fajtára legtöbb volt a mangalica, de ebben az időben voltak még jenei, kisküküllői sertések is s elvétve néhány szalontai. Más, külföldi fajták közül a berkshire-i és a yorkshire-i csak a századforduló táján került Halasra. A kupecek a sertésvásárban is tevékenykedtek. Az általuk összevásárolt sertéseken igyekeztek mielőbb túladni, piacos napokon vagy a szomszédos vásárokon. A hibás sertéseket lehetőleg elkerülték. A polgárok igyekeztek eladni a tyúkevő, ajtórágó vagy más efféle hibájú sertéseiket. A vevők igencsak elkerülték a vadszőrű és a gulincás disznókat, de 131
