Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

ben nyugszik Prielle Kornélia, Petőfi Sándor menyasszonya. Pusztái: Bösztör egy része, Balás és Jakabszállás egy része, mely utóbbi 1924-ben önálló községgé lett.

Mizse: Nevét Kun László király nádoráról, Mizséről kapta. A kunok egyik főhelye volt. Kunszentmiklós is Mizse székhez tartozott.

Majsa: Régi kun település volt, de elpusztult, s a szomszédos Ülléspusztáról - melynek lakói jászok és szegediek voltak - 1745-ben újratelepült. Pusztái: Kígyós, ahol elpusztult templomromhely van, továbbá Agasegyháza és Kömpöc.

Félegyháza: Szájhagyomány szerint is kun település, de a török világban vagy már korábban elpusztult. Lakói Kecskemétre s a megmaradt kun helységekbe települtek át, majd 1743-ban 243 jászsági jász és palóc családdal újratelepült. 1753- tól kiskun kerületi székhely. Pusztái: Páka nagyobbik fele, Galambos, Ferenc- szállás, Pálos és Csólyos.

Dorozsma: A török világban elpusztul, majd 1720 után a Jászságból és Szegedről újra települt. Pusztái: Üllés és Atokháza

Szánk: Kunszentmiklós különálló, baromjárásos pusztája. A századforduló előtt a szomszédos Móricgát pusztával összekapcsolva önálló községgé lett. Az időben felosztott határ részeit a szomszédos helységek lakói nyerték el az összevásárolt redemptiók alapján. A messzeeső pusztára az anyaváros lakói közül csak kevesen települtek ki, redemptiós jussaikat a legtöbben elvesztegették.

Kocsér: Ez a különálló puszta 1877-től nagyközség

Kara- és Törtelpuszták szintén községgé alakultak.

Öttömös: Rég elpusztult helység, de a századforduló idején (1908) ismét községesítették.

Mérges: A századforduló idején Jászberény város e baromjárásos pusztáját eladta. A vevők felparcellázták, s az 1900 utáni években önálló községgé lett. Jövedelmét azideig a félegyházi határban lévő Pákapusztáéval együtt a kerület közös kiadásai fedezésére fordították.

2. A kiskunok arculata, egyénisége

Kiváltságos jogállásuk, szabadságuk folytán a kiskunok - így Halas népe is - kun mivoltukra büszkék voltak. Közmondásaikból is kitűnik ez: Magyar akárki lehet, de kun nem lehet! Kiskun kényes, nagykun fényes, jász elmehet! A mindennapi beszédben sűrűn hallunk ma is ilyeneket: Sétál, mint kunok ebe a homokon; Megdőlt benne a kunsavó (felgerjedt); Kunsági esőnek mondják, mikor a szél felkavarja a homokot.

Már a XVII. században - nemesi leveleik szerint - több nemes család élt Halason, s a többi kiskun helységben is. Az első pontos számadatot 1811-ben jegyeztek fel. Ez időben 45 nemes családot tartott nyilván a halasi tanács.4 Nagyobb részük éppen olyan kisbirtokos volt, mint mások. Nemességük kézzelfogható előnyöket nem jelentett, de büszkék voltak rá.

13