Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
1857-ben Albrecht főherceg, országos helytartó, kőrútjában pár napot töltött Halason. Kiemelte: Van sok ház, van sok feldek, kert és birka!" Zseny István birtokos házánál szállásolt. Most pedig lássunk röviden a régi kiskun kerülethez tartozott helységekre vonatkozóan is néhány fontosabb adatot: Lacháza: A szájhagyomány szerint Kun László királyunkról nevezték el, ki gyakran tanyázott itt. 1838. és 1876. években árvíz pusztította. 1883-ban pedig a lángok martalékává lett. Pusztái: Csókás, Kató és a nagy távolban külön álló baromjárásos pusztái: Móricgát és Jakabháza. Az 1850-es években mintegy 20 család a városból kitelepült Móricgátra, hol redemptiós jussaikhoz mérten birtokot kaptak. Az első telepesek utódai - néhány százan - ma is ott élnek. A város lakói a történelem tanítása és a hagyományok szerint is kun eredetűek. Kunszentmiklós: A jászkunok részére adott kiváltságlevelek Tatárszent- miklós néven említik. Lakói a török előnyomulást jó ideig felfogták, de okleveles adatok szerint 1595-ben török kézre jutott. Miksa főherceg hadai kiverték ugyan ez ellenséget, de a helység elpusztult, a török felégette. Elmenekült lakói az 1622 utáni években felsőbb engedély alapján visszatelepültek. Pusztái: Bábony, Kerekegyháza egy része, Bösztör és Balás, további messze pusztái: Orgovány és Szánk. E két utóbbi pusztájára a múlt század közepe táján számos család kitelepült. Az 1870-es években e puszták az anyavárostól elszakadtak és önálló községekké alakultak. Fülöpszállás: Egyike a legrégibb kun telepeknek. II. István királyunk uralkodása idején 1124-ben települt. Nevét állítólag Fülöp nevű püspöktől vette, kit 1279-ben a pápa küldött hazánkba, hogy Kun László királyunkat jobb belátásra térítse. A püspök a Fülöpszállás körül lakó kunokat is meglátogatta, és mint a hagyomány fenntartotta, azok ezidőben vették fel a keresztséget. A helység mind a tatár, mind a török veszedelmeket átvészelte, sőt lakói az elpusztult kun telepekről menekültekkel is szaporodtak. Pusztái: Balás és Jakabszállás egy része. Jakabszállás: Mint baromjárásos pusztán, Szabadszállás, Fülöpszállás és Majsa osztozkodtak, majd a részek a századforduló elején önálló községgé alakultak. Kerekegyháza: A szájhagyomány szerint régi kun település, de a helység - valószínűleg a török világban - elpusztult. Területén Jászárokszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás osztozkodtak. 1858-ban önálló községgé alakult. Orgovány: Halas székhez tartozott régi kun település. Tatárjáráskor vagy a török hódoltság alatt történt pusztulása után, mint Kunszentmiklós különálló baromjárásos pusztája szerepelt. 1901-ben önálló községgé alakult. Szabadszállás: A legrégibb kun telepek közül való. A török világot is átvészelte. Lakosai közül 1703-ban az ún. „rác betöréskor" 30 személyt öltek meg a szerbek, a helységet feldúlták, lakóit kifosztották, jószágállományát elhajtották. Kolera, árvíz és tűzvész is pusztította. Mint a községi vendéglő és mészárszék bérlője, itt élt Petőfi Sándor atyja az 1840-es évek elején. A község egyik temetőjé12
