Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

szállíttatta, itthon az érdekelt szűcsök maguk között sorsvetéssel elosztották. A kiskunsági subák 5-16 db. hosszúszőrű, ún. magyar birkabőrből készültek. Az inneplő subák magyar bárányok bőréből, egyéb subák nehezebb ürü- vagy tok- juhbőrből. Halason a legegyszerűbb suba 7 bőrös volt, de Félegyházán 5 bőrös subák is nagy számban készültek. A szűcsök ezt olcsóbban adhatták, s ezért a vásárokon ezek az olcsó subák igen kapósak voltak. Teknőhátú subáknak vagy darudübögőnek hívták a halasi szűcsök. Gyermeksubák is készültek. Voltak nehéz és könnyű subák. A nehéz subákhoz ürübőrt használtak, mert azok hosz- szabb gyapjúak és így nehezebbek, tartósabbak is voltak. Népünk használta még az egyszerű és a cifrázott (kivarrott vagy hímzett) az irhás és kivarrott suba elnevezéseket is. Kivarrott subákat csak a Kiskunságon viseltek. Voltak tükrös subák is, a büszkébb, nyalkább parasztok, pásztorok viseltek ilyent. Az elejére és aljára apróbb, kerek vagy szegletes tükröket illesztettek. Az ilyen nyalka emberek, ha valamely ferde cselekményükért pandúrkézre kerültek, komiszáros uraimék a felkötött ciromustorukkal subáikból az ilyen tükröket igyekeztek is ám kiverni."

„Irhássubák - folytatta Csényi - a Kiskunságon nem készültek, de már Kecskeméten és környékén az irhás subák terjedtek el. Készültek még mindkét helyen ún. pásztorsubák is. Ezek egyszerű subák voltak. Az aljuk felgombolható volt, így harmathullás idején, vagy utána a suba alja nem lucskosodott el, s a legelőn ellett kisbárányokat is betehette a juhász a felgombolt részbe, hogy azok el ne ázzanak. Ezek a pásztorsubák többnyire tokjuh bőrből és 7 bőrből készültek. Volt a pásztoroknak ún. gúnyás subájuk is. Ezek 8-10 nagy birka bőréből készültek. Ez volt az ágy, takaró, dunna s a pásztor mindene. Mivel ez a fajta suba nehéz volt, a pásztor nem is vitte el a cserénytől, gúnyótól, de abban kifekhetett a hóra is, akkor sem fázott. A subák hátára fekete báránybőrből gallért varrtak a szűcsök. A drágább subákon debreceni körmösgallér volt, mind Kecskeméten, mind a Kiskunságon. Ezt az ottani juhászok kis, fekete, göndörszőrű báránybőrökből úgy nyúzták ki, hogy a négy pata (a csont kivételével) a bőrön maradt. Az ilyen bőrökért Debrecenbe jártak a szűcsök, s azokat ún. „csávázással" maguk készítették ki. A kivarrott subákra különféle díszítményi elemekből összeállított virágos mintákat hímeztek, de a vonalakat előbb a bőrökre rárajzolták. A hímzés és általában a díszítés körüli munkák elnevezései: varrás, hímzés, fonás, cirmozás, hálózás (félháló, pettyes egészháló), seprőöltés, fogasolás, pettyes fogasolás."

Talán nem vagyunk elfogultak, ha művészi formájukat tekintve a ki varrott subáknak adjuk az elsőséget, megjegyezvén, hogy ezek főként a színek élénkségével s azok művészien pompás összeillesztésével hatottak. Gyűjtőutaim során szerzett személyes tapasztalásaim szerint a halasi szűcsök által használt színek a következők voltak: fehér, fekete, világos- és sötétsárga, élénk és sötétpiros, meggyszín, sötét és világoszöld, sötét- és világoskék, világos- és sötétlila. A legmutatósabb, legmunkásabb kivarrott subák id. Csényi József és Németh János halasi szűcsök kezéből kerültek ki. (Az 1870-1910-es években dolgoztak.)

118