Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Mesterlegények lakozása bállal: Az ifjúsági láda kikérését és az új atyamester házánál számbaadását lakozás követte. Ha az új atyamester házánál nem volt elegendő hely, rendszerint a városi szálloda és kávéház termeiben gyülekeztek, s a lakozáson a céh elöljárói is részt vettek. A bálra - családtagjaikkal együtt - más céhbeli mestereket és legényeket is meghívtak. A rigmusokat a konyhamester mondotta el. Utolsó verssorai így hangzottak:

„Beugrik konyháról malac és a pulyka,

Nem fújja nótáját többé véres torka, ízenként hulljon el a malacnak farka,

Pulykahússal teljen kinek-kinek marka. Vivát!"

Koszorúfeladás: A lakozás ünnepélyes kereteihez tartozott a koszorú feladás is. Élővirág koszorút fonattak a leányokkal, s a vacsora végén az asztalfő megett a falon egy szegre akasztották. A vacsora végén mondandó perorációk:

„Halas várossának molnár mesterei,

Mi nemes céhünknek érdemes tagjai,

Légyenek hallgatói mindenek fülei,

Míglen elvégződnek szám kevés szavai."

Elsőbb a királyra, a város és a céh elöljáróira mond verses köszöntőt, végül:

„A szüzek éljenek friss jó egészségbe,

Laudus koszorút tegyenek fejekbe,

Violák szépsége nyíljon jobb kezekbe,

Úgy illatozzanak Isten előtt, mennyben. Vivát.

Már most itten levő érdemes uraim,

Vélem mulatozó legény barátaim,

Szívesen szolgálok már ezután borral,

Kívánom mulassunk Isten áldásával! Vivát!"

A bál: A vacsora utáni perorációk végével asztalt bontottak, s a költségek fedezésére belépődíj mellett következett a bál, mely rendszerint hajnalig tartott.

Társalkodás a malmok alatt

Az őrlésre várakozókon kívül voltak a malmoknak állandó, úgynevezett törzsvendégei is. Afféle öregedő, kevés dologgal élő, unatkozó emberek voltak ezek (leginkább parasztok), akik, amíg „mozogni bírtak", a malmoknál „csapták agyon az időt". Ott is teleltek ki. Az egyik magyarázgatta: „Inkább az unalom őjön

113