Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
V. A RÉGI JÓ CÉHBELIEK, MESTEREK, BARKÁCSOLÓK A céhek szervezetére, ügyvitelére, levéltárainkban bőséges adatok találhatók, de ezek az írások mestereinknek a mesterségükhöz kapcsolódó életéről nem beszélnek. Amikor most Krónikánkban egyet-mást idevágóan is megszellőztetünk, a személyes tapasztalások mellett a hagyományokra, öreg iparosaink feljegyzéseire, elbeszéléseire alapozunk. Az ipar és kereskedelem a XVIII. század folyamán még nem volt jelentős a Kiskunságon. A kerület 1789-ben felhívja a tanácsokat, hogy belátásuk szerint, iparosokat, kereskedőket, fogadjanak be a mezővárosokba, mert a jómódú városi polgárokra és munkájukra szükség van, de fogyasztásuk révén ne essenek a közönség kárára. Ezt pedig a hatóságok bírálják el. Mária Terézia uralkodása idején a rokon iparágak mesterei céhekbe tömörültek. Az iparosok sorai a XIX. század küszöbéhez érve bővültek ugyan, de még nem hasadtak dolgozókra és dolgoztatókra. Alkalmazottaikat a mesterek, boltosok egyre erősbödő fegyelem alatt tartották, hitték, hogy így különb ember lesz belőlük. Az iparosok között legtöbben voltak a kovácsok és takácsok. A kereskedelmet a redemptió körüli időkben már görög kereskedők tartották a kezükben. A XIX. századforduló idején öt görög boltos élt Halason. Régi céhbeli mestereink nagyobbik fele helybeli redemptus szülők gyermeke volt, és így öröklött vagyonnal is rendelkezett. Az idegenből szakadtak jórésze még vándorlólegény korában telepedett közénk, s közülük többen benősüléssel jutottak kisebb vagyonhoz. A hangadó és vezető iparosok azonban mind a céhek idejében, mind azóta is, jobbadán a törzslakosság soraiból kerültek elő. A redemptió (1745) után - ahogy szaporodott a lakosság - lassan az iparosok száma is emelkedett. Ebben az időben céhek még nem voltak városunkban. Az iparosok a kecskeméti vagy szegedi céhek tajgai voltak, ott is remekeltek, az inasokat is ott szerződtették és szabadították fel. 1750 után azonban a rokon iparágak mesterei itt helyben közös céhekbe tömörültek. A céheknek az állami törvények önálló szervezetet és bíráskodási jogot biztosítottak. Felsőbb jóváhagyással ellátott „artikulusaikat" pompás készítésű céhládáikban tartották. Az artikulusok megszabták a mesterek jogait és kötelességeit, meg a legények és inasok számára maguk a céhek alkottak szabályokat, de érvényességükhöz a városi tanács jóváhagyása kellett. A céhek élén egy-egy céhmester állott, helyettese az alcéhmester volt. A legények „atyja" és vigyázója az „atyames102
