Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

15. Bandi utolsó napjai

Egy nap Bandi jött fel a kertből és a bejárati lépcsőn elesett. Nem bírt felkelni. Átszaladtunk a szomszédba Dinéért, aki kórházi orvos volt. Bevitette a kórházba. Egy olyan szobába került, ahol annyian voltak, hogy lélegezni is nehéz volt. Vizsgálat után azt mondták, nincsen törés, de a kórházban nehéz kezelni. Kérték, hozzuk haza. Megjelent két ember hordággyal és hozták haza a beteget. Kérdezték, hogy hova tegyék. Mondtam, az ágyra. Úgy ahogy volt, ruhástól-cipőstől odatették. Nem tudtam mit csináljak vele. Ekkor jött át Szépné, aki valamennyire szakértő volt a beteg kezelésében és segített.

Másnap már korán reggel megjelent Farkas Elekné és Fridrichné, akik betegápolási tanfolyamot végeztek. Ők áthúzták az ágyat, ellátták a beteget és naponta jöttek gondozni.

Én azt hittem, hogy egy lepedőt, csak egyszer kell használni. Ez miatt állandóan mostam. Gyarmatiné Lórika a szomszédból minden este megjelent. Kézimunkát hozott magával. Láttuk, hogy Bandi szereti a beszélgetést hallani.

Közben Bandi állapota egyre romlott. Elkerülhetetlen volt a vég. Nem akarok erről semmit írni. Ulakcsai temette. Azt hiszem lelkiismeret furdalása késztette arra, hogy egy szép beszéddel akart kiengesztelni. Ezt a beszédet levélben kértem tőle, de nem adta oda. Nincs már meg, válaszolta.

16. Költözés Halasról Pestre

Egyszer az újságban olvastuk, hogy Budapestről Halasra cserélne lakást valaki. A címe is közölve volt. írtam neki. Erre egy nap, amint kinéztem az ablakon, egy gnóm-szerü alakot láttam közeledni. Ő volt, aki a lakás cserét hirdette. Megnézte a lakást. Megbeszélem a feleségemmel, mondta, és eltávozott. Egy nap aztán újra jelentkezett. Úgy látszott, a feleség végre belenyugodott a vidéki életbe. Azt azonban kikötötte, hogy az úri szoba nagy könyvszekrényét nem vihetjük el. Ez nagyon bántott, mert Bandinak sok emléke fűződött hozzá, de engedni kellett. Mi is megnéztük a pesti lakást, nagyon tetszett. A ház lakói majdnem mind a rendszer károsultjai voltak.

Itthon hozzá kellett fogni a csomagoláshoz. Én szinte gondolkodás nélkül raktam össze, ami éppen a kezembe került. Gondolom, Flóráé volt az érdem, hogy idejében elkészült a rakomány. Az indulásnál levett kalappal ott állt Budai, Kmettkovics és Pető Jenő, mintha a régi Halas búcsúzott volna el. Gyarmatiné Lórika az indulást már nem bírta elviselni, sírva szaladt el.

Szerencsésen megérkeztünk Pestre. Az új lakásnál Irénék már vártak. Mikor Kálmán, az Irén ura meglátott megdöbbenés ült ki az arcára. Ebből láthattam, hogy hogyan nézhettem ki.

Pár nap múlva kezdett a lakás a régi bútorokkal barátságossá válni.

Elköltözésünk után barátainktól sokáig jöttek a képeslapok. írták, üresen maradt a helyünk. A mai napig Uhr Izabella diakonissza él még Budapesten a református

44