Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

szeretetházban. Viola még látogatta. Felelevenítették a halasi képeket, azt a sok szépet, amiről már csak emlékeink maradtak. Viola 2001 márciusában bekövetkezett halálával ez a kötelék megszakadt.

Lassan kezdtem megismerni a lakókat, vagy jobban mondva ők engem. Közvetlen mellettem egy idősebb zsidó házaspár lakott. Ezeknél aranyosabb embereket, keveset ismertem. Volt nekik egy nevelt lányuk, Marika, s annak Kati nevű lánya, továbbá Pista nevű fiuk is volt. Pista külföldön élt, ritkán jött haza. így én is ritkán láttam, de hozzá hasonló szép férfit pláne mikor feltette a nagy szélű zsidó kalapot nem ismertem.

A következő lakó az Ulrich család volt. Azt hiszem a férfi megyei tisztviselő volt, míg el nem csapták. Sok gyerek és kevés jövedelem volt a jellemző rájuk. Az egyik fiúk papnövendék volt, Gusztikénak hívták. A baloldali szomszéd ugyancsak tisztviselő család volt. Ők is kedveskedtek, ahogy tudtak.

Szemben velünk laktak Petőháziék. Ők úri emberek voltak. Elvárták volna, hogy ezért a szokásos vizittel kezdődjön ismeretségünk. Petőházi volt a házbizalmi. A tető rendben tartása volt a hobbija, ezért a lakók Tetőházinak hívták.

17. Állásba kerülésem az állatkertben

Egyszer Molnár Kálmán unokaöcsém, aki szemorvos, újságolta, hogy az állatkert állatorvosát kezelte. Fizetéskor azt kérte - pénz helyett -, tegye lehetővé, hogy rokonát, azaz engem felvegyék az állatkert kertészetébe. Egy nap értesítés jött, hogy jelenjek meg az igazgatónál. Irénnel bementünk az állatkertbe és véletlenül találkoztunk Kiácnéval, akit Irén jól ismert. Mondtuk neki, hogy miért jöttünk. Jaj de kár, hogy nem előbb jöttetek, mert az állatorvos telefonált, hogy valaki jön akit fel kell venni. Az a valaki mi vagyunk, mondta Irén. így kerültem az állatkerti kertészetbe dolgozónak.

A kertészet a pálmaházhoz tartozott. Ide kerültek a feljavításra szoruló növények. Állandóan három fiatal asszony dolgozott ott. Őket is a falusi életből a sors hozta fel. Én igyekeztem megkedveltetni veíük az irodalmat, a jó könyvet. Ez sikerült is. Tovább tanultak. Én, már mint nyugdíjas kaptam tőlük a ballagásukra meghívót. Jól elhelyezkedtek. Marika, aki itt Pesten él, a mai napig is barátilag segít lányával, Icuval együtt megoldani a problémáinkat. A napokban leveleim között találtam elegáns értesítést unokája, Laura születéséről. Hogy telik az idő! Nemsokára iskolás lesz.

Szólnom kell egy fiúról, Emilről. Őt is az állatkertben ismertem meg. Egyszer együtt dolgoztunk vele, kívülről festettük a pavilonokat. Szóba jött a lakásunk, és az ott látható hiányosságok. Jött és segített. Nem volt olyan problémánk, amit nem tett magáévá. Közben ő is tanult. Mérnök lett. Mikor én már nem dolgoztam, akkor is mindig segítőkészen állt mellettünk. Remetén, az üdülőnkben, ahova nézek, az ő keze nyomát látom. Ugyanúgy Viola első lakását is ő tette lakhatóvá. Előzőleg galambok fészkeltek benne. Emil megnősült és fia, leánya született. Családilag nem jártunk össze, de a kisfiát egyszer kihozta Remetére. Úgyszintén a kislányát isbemu45