Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
6. A rendszerváltás módjáról Egyik napon zászlókkal jelent meg egy csapat ember Kötönyben. Azt kiabál-ták: Minden a miénk! És kitűzték a zászlót. Ezzel megkezdődött egy embertelen korszak. Az oroszok megszálltak bennünket. Beláttuk, hogy menekülnünk kell. Kofferba raktam az értékes ruháinkat, kabátunkat és cipőnket. Ezt az egyik vezető szőlőmunkásra bíztuk, a borosban lévő 30 literes bődön zsírral együtt. A tanyától egy kicsit messzebb Pista bácsival elástunk egy nagy hordó pálinkát. A hordónak, csak a dugója volt a felszínen. Egyéb élelmiszereket úgy rejtettük el, hogy a kútban sekély vízben lehetett kijutni azokhoz. A család találékonyságáról regényt lehetne írni. Kész volt az ecchos kocsi. Ezután elindultunk világgá, illetve Budapestre. A birtokunk határáig egyik béresünk hajtotta a lovakat, onnan Pestig Viola. Pesten az ostrom minden borzalmait átéltük. Ezt az életet Viola írta le könyvében. Én így ezzel nem foglalkozom. 7. Menekülés, ostrom alatti élet Pesten A sok menekülő között Bauerékhoz szerettünk volna eljutni. Az utak, utcák zsúfolva voltak menekülőkkel. Esteledés táján egy sváb asszony szólított meg bennünket Soroksáron és hívott, hogy menjünk hozzájuk éjszakára. Elfogadtuk a meghívást. Egy nagy szobába vezettek. Az ágyon óriási párnák, szegeken füstölt szalonna, kolbász és még sok minden jó lógott. Az ágyon egy kis sváb gyerek nézett ránk, a nem mindennapi vendégekre. A fiatal pár nagy szeretettel vett körül bennünket, és hoztak soha nem látott, ismeretlen sváb ételeket. A férfi kérlelt, hogy aludjunk nyugodtan, a lovak már nem bírták volna az utat. ígérte, hogy ő reggel befogja a sajátját, és elvisz a megadott helyre. Nagy barátsággal búcsúztunk a kedves sváb családtól, a rövid viszontlátás reményében, mivel a lovainkért visszavártak bennünket. Bauerék nagy örömmel fogadtak, de az öröm nem sokáig tartott, mikor látható volt, hogy Pest már körül van véve. Elkezdődött a pinceélet. Füleinkhez újabbnál újabb hírek jutottak el. Pl.: Itt vannak már az oroszok... A fiatal lányokat mamájuk lehetetlen helyekre dugdosták, mivel az oroszokat megelőzte e téren az erőszakos magatartásuk híre. A pince egyik falán kopogást hallottunk, az oroszok érkezése után néhány nappal. A kopogás után rövidesen nagy zaj volt, mintha a fal dőlt volna ki. Valóban luk lett a falon és azon át bebújt egy orosz katona, utána a többi. Órát, órát kiabálták! Erre, mintha eső esett volna úgy hullottak az órák az oroszok elé. Egyik orosz az órákat szedte, a másikak fiatal lányokat kerestek. Ezt követően újra kiabálták: Óra-óra. Ismét repültek feléjük az órák. A pincében töltött idő miatt lassan már nem tudtuk a dátumot, a napszakot, stb. így kezdődött az orosz élet Pesten. Jellemző volt még, hogy utcákon döglött 32
