Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

Megkérdeztük, nem lehetne-e ettől eltekinteni. Mondtuk, a lány nagyon rendes, nálunk dolgozik, semmi panasz nincs ellene. Nem lehet - válaszolták, mert ez a szabály. Jó, mondtuk, már nincs nagyon messze a tanya, mi leszállunk a kocsiról, ezen vigyék be a Marist.

így is lett.

A család nagyon szeretett kint lenni a tanyán. Többször volt, hogy egyedül maradtunk, Bandi nem tartózkodott kint.

Ilyenkor Pista bácsi, az öreg csősz a gan- gpn aludt és vigyázott ránk. A Berki család meglehetősen nagy szőlőbirtokán egy kicsiny ház volt. Sokan furcsának találták ezt. Egyszer egyedül voltam ott, mikor jött egy pesti borkereskedő. Meglátott és ezt mondta: Nagyságos asszony mögé egy kastélyt képzeltem volna.

Egy másik vélemény! Egy óriási szalmakalapot vettem és amikor az volt a fejemen, valamiért bementem Zsófi nénihez, a gazda feleségéhez. Láttam, nagyon nézi a kalapom. Megkérdeztem, hogy tetszik? Olyan a tekintetes asszony, mint a nap-sugár, a mi napsugarunk - mondta. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphattam volna.

A birtokon a nagy vörös pók volt a takarítónő. Tevékenysége a következőképpen zajlott: a ház ablakába sürü pókhálót szőtt, olyant amiben ő maga jól tudott mozogni. Ez a pókháló minden reggel tele volt bogarakkal, tetüvel, szú-nyoggal. A pók az ablak egyik sarkában mozdulatlanul figyelte mi történik a hálóban. Mikor látta, hogy a jóllakáshoz elég a rovarok száma, azokat beszőtte pókhálóval. Ezt elvégezve újból a pókháló egyik sarkából figyelte, mi történik ott. Azután a kiszemelt áldozatába bele-fújta a nedvét, az mozdulatlanná vált. Áldozatát egy szál pókhálóval odahúzta magá-hoz, kiszívta vérét és belsőrészét, majd kidobta a hálóból, hogy ne zavarja a további étkezését.

Mikor eleget evett a maradék négy-öt darab bogarat szépen összesöpörte a lábával és a bajuszával, s mint aki jól végezte dolgát továbbállt.

A szoba földjét is felsöpörte baju-szával, szép tisztaságot csinált. Én a tanyám mindig pókkal takarítottam, szerencsére ott mindig volt bőven.

31

38. Viola boldogan néz festőművész pályája elé