Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
felvitték a takarékban az emeletre és onnan ledobták. Ott volt darabokban az udvaron, ki vitte el, nem tudom. Itt e lakásban kezdtem először szakácskönyvből főzni. Ez a könyv még most is megvan, féltve őrzöm rongyaiban is. Ez időben sokat utazgattunk. Szerettünk Jolánéknál Sóséren elidőzni, ahol válogathatott az ember, hogy lovagolni, futballozni, vagy teniszezni akar-e. Ebben az időben udvarolt Dodlának a szomszéd birtokos fia, Símig Tamás. Nagy vadászatokat is tartottak, amikben Dodlával én is részt vettem. Utána betért a társaság a közelben lévő kocsmába sörözni. Jolán kifogásolta is ezt, mert náluk ilyenkor már kész volt a remek ebéd. Több nagyszabású összejövetel is volt Sóséren. Ezen a halasi aranyifjúság, Pázsit Anti, a Szekér fiúk, stb. is részt vettek. Közben teltek az évek és a kisebbik Bauer lány, a Dodla férjhez ment Símig Tamáshoz. Bandi volt a násznagy. A fiatalok egy ősi kastélyba költöztek. A szokásos látogatás utáni vizitet meg sem várva, Dodla hazaköltözött. Mit volt mit tenni, Jolánék elmentek az elhagyott kastélyba összepakolni. Jolán mondta, hogy egy fél literes lábas használatán kívül, minden úgy volt, ahogy odavitték. A pakolás után a volt férjjel egy kis kocsmában ebédeltek, ahol jól szórakoztak. Később ez a házasság a legjobbra sikerült. Kutyavásárlásunk emlékezetes esete a következő. Egyszer hirdettek Dunántúlon egy kiskutyát. Nekünk szükségünk volt egy kutyára, mert Rika kutyusunk nagyon egyedül volt. Motorral indultunk útnak. Nem jutott eszünkbe, hogy a Dunán azon a részen, ahol mi akartunk átkelni, nincs híd. Tanácstalanul álltunk a parton, mikor megláttunk egy öregembert, aki a csónakját javítgatta. Megszólítva láttuk, hogy süket. Kézzel-lábbal mutogattunk, mire végre megértette, hogy a túlsó partra akarunk menni. Mutatta, hogy üljek a csónak végébe, ahol egy nagy luk volt. Bandi üljön fel a motorra, mintha vezetné. Nekem magyarázta, hogy folyton merjem ki a csónakból a vizet, ő evezett. Nahát! Ilyen veszélyes helyzetben még nem voltunk. Végre átértünk a vízen és elindultunk megkeresni a kutyát. Kisült, hogy a gazdái nincsenek otthon. Dolga végezetlenül visz- szamentünk a csónakhoz. Amikor a Duna közepe táján jártunk, jött egy hajó, tele kirándulókkal. A kirándulók, mind a korláthoz rohantak, és nem bírtak magukkal a nevetéstől. Sajnos én is nevettem, mert nem jutott eszembe, hogy a legkisebb mozgás 11. Kutyavásárlásra menet átkelés a Dunán motorral 14
