Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

12. Kutyavásárlásból hazafelé motorszerelés a Duna parton

miatt esetleg a Duna fenekén kötünk ki. A kirándulásról még azért is rossz emlékünk van, mert ahogy partra értünk és indulni akartunk, a motort szét kellett szerelni, valami hibája lett. Ez az utazás na-gyon emlékezetes maradt számunkra. Vigaszul elmentünk a közeli csárdába, amelynek tulajdonosa - mint később kiderült - halasi volt. Nagy örömmel fogadtak. Az ajtónál felakasztva egy nagy harcsa lógott. Mondta a tulajdonos, hogy a jövő héten lesz elkészítve. Hívott, hogy jöjjünk el. Mi ezt nem tudtuk megígérni. A tulajdonos felesége levitt a konyhába és előttem készítette el a halpaprikást, hogy megtanuljam a módját. A további életemben én is így főztem és nagy sikerem volt. A halpaprikás az egész családnak kedvencévé vált.

A mesterszakács mégis nem én voltam, hanem Musa Pista. Azért Musa Pista sem volt tévedhetetlen. Egyszer az egész család összejött és alig várta a Pista által készített finom halászlét. Tálaláskor sült ki, hogy keserű és ehetetlen. Ennek oka az volt, hogy benne maradt az epe. így a várakozással teljes vacsora nagy csalódás lett.

Az utolsó nagy vadászat 1932 telén volt Kötönyben, azaz a mai Harkakötönyben. Én ekkor voltam először vadászaton. Nagyon tetszett a szőlőben lévő kis ház ahol voltunk.

Stepanek Ernő gimnáziumi rajztanár festette ki az itt lévő 12 személyes magyaros bútort.

Hagyományos vacsorát készítettünk. Ez csülkös bableves volt, amit kint a katlanon főztek. Újdonságként túrós rétes volt a bableves után, amit Anyja készített Halason és kocsi hozta ki, majd a katlanban a gazda felesége sütötte meg. Nagy

15