Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
Előzmények
Előzmények A keceli postahivatal 1869-ben létesült. Megvalósulását több évszázad fejlődési folyamata előzte meg. Az előzmények, az összefüggések ismertetése igencsak érdeklődésre tarthat számot. Az írás több ezer éves fejődése lehetőséget adott az embernek, hogy gondolatait másokkal közölje, akár nagyobb távolságokra is. De a levél csak akkor jöhetett létre, mikor az ember könnyen szállítható tárgyakon rögzíthette gondolatait. A posta jóval régebbi, mint egy postahivatal, vagy a postabélyeg. A posta kezdete az az írásos üzenet, melyet ezelőtt 5000 éve írtak meg. A Magyar Postamúzeumban láthatók az idők folyamán használt levelezési fonnák: quipu levél, ősagyag tábla, őskori csontkarcolás, kínai bambusz köteg, nyírfakéregre írt indián levél, kínai fametszet és nyomtatvány, egyiptomi papírusztekercs, görög viasztábla-levelek, arab, görög, római pergamen tekercsek, hindu szanszkrit írás, stb. Az uralkodók mindenütt megszervezték az írásos hírszolgálatot és küldték üzeneteiket gyalog vagy lovas futárral a címzettekhez. A római császároknak már szervezett postaszolgálatuk volt futárral, lovas kocsikkal: ez a „cursus publicus”, az Augustus által újjászervezett lovasfutár szolgálat. A Római Birodalom jól kiépített útjain vitték a küldeményeket. A birodalom úthálózata több ezer km-t tett ki, majdnem 7500 postaállomással, 10-15 km távolságban lóváltóhelyekkel. Egynapi járóföldre postaállomásokat létesítettek, melyeket akkor „mansio vagy statio posita”-nak neveztek. E kifejezésből lekopott a statio, maradt a posita, ebből alakult ki a posta szó az intézmény megjelölésére. A postaszolgálat biztosította az összeköttetést Róma és a provinciák között. A Rómából kiinduló utak közül a Via Flaminia tartott északnak Pannóniába, a Via Aurelia Gennaniába vezetett, ahol egyik fő állomása Colonia Agrippina (ma Köln) volt. Ettől délre Igeiben, az épen maradt római kori oszlopon látható az Augustus császár kori postakocsi, melyet a világ első postakocsijaként tartanak számon. A Római Birodalom széthullásával a jól működő postaszervezet is megszűnt. (Bár az újkori posta a római hagyományokon épült újjá, a már kiépített utakon szervezték meg 15 km-enként a lóváltó állomásokat.) A középkori Európában szervezett postaszolgálat nem működött: királyi futárok, vándorlegények, mészárosok, kereskedők, szerzetesek hozták-vitték az alkalmi leveleket. Majd a XV. század második felében, a francia királyok jól működő postaszolgálata vetett véget a középkori állapotoknak. Richelieu bíboros idejében a postát nemcsak a király, hanem ellenérték fejében már mások is igénybe vehették, de volt postája a párizsi egyetemnek is. Később XIV. Lajos korában Párizs város elöljárósága saját postaszolgálatot szervezett. Ekkor 7
