Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)

Előzmények

ruhát terveztek és rendszeresítettek. A kabát skarlát vörös posztóból készült, aranysárga hímzéssel és fekete bársony gallérral. A mellény és a pantalló fehér színű, fekete sarkantyús csizmával, háromszögletű vörös kalpaggal. A magyarországi posták igazgatását az újjászervezett, Budára helyezett, királyi helytartótanácsra bízták. 1823-ban a nehéz delizsánszok helyébe az öt utas szállítására alkalmas, könnyű szerkezetű posta gyorskocsikat helyeztek üzembe. Az új gyorskocsi az utazást harmadára csökkentette, levelet, csomagot, postát és utasokat szállított. 1830-ban jelentek meg a levélszekrények. 1838-ban a pozsonyi diéta eredményes küzdelme során lépések történtek a posta magyarosítására. A postamesterségek kis része magyar kezekbe került, a felterjesztések is magyar nyelven történtek. 1844-ben a postaigazgatás nyelve magyar lett, a különféle nyomtatványokat is magyar nyelven nyomtatták, így a különféle vényeket is.”5

Az 1848-1849. évi szabadságharc bukása után az Osztrák Császárság Magyarországot meghódított tartományként kezelte és németesítésre törekedett. Az 1849. évi november 18-iki császári pátens Magyarországot és a hozzátartozó részeket az összbirodalomba olvasztotta, majd öt kormányzósági kerületre osztották fel, melyek székhelyei Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad. Ez már a leplezetlen Bach-korszak. Az összbirodalom posta-ügyeinek intézését 1850. március 1-től kezdve az Osztrák Császári, és Királyi Kereskedelmi, Ipari és Közmunka Minisztériumra bízták, amelynek kebelében közlekedési vezérigazgatóságot létesítettek három osztállyal: a vasúti, a postai és távíró ügyek intézésére. Az egyes kormányzósági kerületek székhelyén egy-egy postaigazgatóságot állítottak fel 1850. január 1-jével. A posták nyelve ismét a német, a postát jellegében, jelvényeiben is osztrákosították. A magyar nyelvű nyomtatványokat, címtáblákat, bélyegzőket bevonták, majd megsemmisítették, és helyettük német nyelvű nyomtatványokat, kétfejű sasos címtáblákat, német helységnévvel feliratozott bélyegzőket adtak ki. Pest helyett Ofen, Pécs helyett Fünfkirchen, Eger helyett Erdau, Nagyvárad helyett Gros-Warden, stb. A rendeletek az Osztrák Kereskedelmi Minisztérium közlönyében, a Verordnungsblatt für Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphenben, kizárólag német nyelven jelentek meg. Ekkor rendezték a postahivatalok státusát is: postahivatalokká minősítették azokat, amelyek postaküldemények kezelésével, postaállomásokká pedig azokat, melyek postaküldemények szállításával foglakoztak. Bevezették a kariol kocsijáratokat, melyek pénz, csomag és értéklevelek szállítására való kincstári zárt kocsik voltak és amelyeket kincstári őrszemélyzet kísért.'

1850-ben az osztrák közlekedési vezérigazgatóság bevezette a bélyeg használatát, amely valójában a postalevélre (újságra) ragasztott elismervény, mely igazolja a küldemény postai díjának (portójának) kifizetését. Korábban a bélyeg előtti időkben a bélyeget a postamester kézírásos feljegyzése helyettesítette. Egyben ráírta a feladás helyét és idejét, de egyéb más jelzéseket is használt: az ajánlott levelekre N(ota) B(ene) jelzést, a tértivevényes küldeményekre E(rga) R(ecipisse) ráírással, a sürgősséget Cito vagy ESC (ca fette) jelzéssel, Ex off (icio) hivatalból portómentes jelzésekkel láttad.

13