Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Gszelmann Ádám: A Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola
ségek csak részben tudott eleget tenni, mivel a tanköteleseknek alig több mint felét tudták fogadni az iskolák. A tanyákon lakók, de a város távoli részein élők jelentős része nem tudta iskolába járatni gyermekét. Évente többszáz tankötelest mentettek fel szociális okok miatt is.1 3 Az izraelita családok eleget tettek a törvény előírásainak. Nem fordult elő, hogy adminisztratív eszközökkel kellett volna élni a hatóságoknak velük szemben. Az 1876-77. tanévben 100 izraelita vallású tanköteles volt a városban. Közülük mindennapi elemi iskolába járt 62 ismétlő iskolás volt 22 a helybeli gimnáziumban tanult 4 házi oktatást kapott 5 a helybeli községi iskolába járt 2 vidéken tanult 2 betegség miatt felmentett 1 még nem 6 éves, de beíratták 2'4 A későbbi évek adatai hasonló megoszlást mutatnak, mely azt igazolja, hogy a szülőkben igény és akarat volt gyermekeik taníttatását illetően. Az izraelita elemi iskolában négy évfolyam elvégzésére volt lehetőség. Ha ezt elvégezve a gyermek nem tanult tovább középfokú intézményben, tanulmányait folytathatta a város által fenntartott elemi iskolában is. Ennek az intézménynek 1874-75-ben 4, 1875-76-ban 4, 1883-84-ben 8, 1902-1903-ban 16, 1904-1905-ben 11, 1911-1912-ben 2 izraelita vallású tanulójavolt.15 Az ötödik és hatodik osztály beindítására nem volt szükség, mivel a negyedik osztály elvégzése után szinte kivétel nélkül továbbtanultak a gyerekek valamilyen formában. A református egyház gimnáziuma a fiúknak, felsőbb leányiskolája illetve polgári leányiskolája a leányoknak biztosított tanulási lehetőséget, főleg a századfordulót követően. A református polgári leányiskolának 12-16, a gimnáziumnak 25-30 tanulója volt tanévenként.16 Az iskolaszék igyekezett a törvényi előírásoknak eleget tenni azzal is, hogy az iskolát kéttanítós, két tanulócsoportos iskolává szervezte át. A rendelkezések szerint a fiúk és leányok oktatását külön kellett végezni, ezért nemenként a négy-négy évfolyam együtt tanult. Az egyháztanács kérelmének eleget téve a tanfelügyelőség az 1870-es években engedélyezte, hogy vegyes osztályokat hozzanak létre. Ennek megfelelően az első-második, illetve a harmadik-negyedik osztályosokat szervezték egy-egy tanulócsoportba, fiúkat, lányokat vegyesen. A tanítás délelőtt és délután történt. 8-tól 11 -ig folyt a délelőtti munka 3 tanórában. 11-14 között a tanulók otthon tartózkodtak. Délután 14 és 16 óra között még két tanítási órát tartottak. Az egyhuzamban való tanítást a tanfelügyelőség csak kivételes esetekben engedélyezte az iskolaszék kérelme alapján. Kemény tél, tüzelőhiány, háborús állapotok miatt tették csak lehetővé, hogy délelőttre kerüljön minden tanóra. Grósz Móricz 1889-ig volt az iskola vezető tanitója. 1868-tól Vogel Ábrahám, Böhm Károly, majd pedig Bodner Adolf tanították a másik osztályt.1 Grósz Móricz halála után Eichler Albert vette át az iskola vezetését, s az első világháború végéig állt az izraelita egyház szolgálatában. Mindig az I-II. osztályosokat tanította. Haus Sámuel, 1911-től pedig Weisz Pinkász vezette a III-IV. összevont vegyes osztályt.1 8 Az egyházközség anyagi helyzete az 1890-es évek elején tette lehetővé az iskolaépítést. 1893 szeptemberére készült el az új épület azon a telken, melyen a templom is áll. Álapja téglából, fala vályogból készült. Tetőzetét cseréppel fedték, a padlózatát deszkából csinálták. Három 49 m2-es tanterem, egy tanácsterem és egy iroda kapott helyet az épületben. A 174
